A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
hogy miképpen is lehetne most már konkrét bizonyítékokat szerezni az ügyben... De nem sokra ment vele. ♦ A fordulat hirtelen jött, mint minden fordulat. Egy bizalmas híradás alakjában. Sürgősen összehívták a választmányt és a fegyelmibizottságot. A falú újra izgalomba jött. A kultúrház környéke, ahol a gyűlés folyt, úgy nézett ki, mint az angol királyi palota környéke, ahol a nép várja a trónörökös születésének kihirdetését... Kisebb, nagyobb csoportok beszélgettek, vihogtak, morogtak, suttogtak... A gyűlés főszereplője Hurok Pista volt. Benne mindenki megbízott. Ő volt az a legény, aki megtalálta Kara Marci bácsi, a lókupec dagadt erszényét és becsülettel beszolgáltatta... Nem hiába lett a fegyelmi bizottság vezetője... Ott feküdt előtte az asztalon egy doboz.- Mi van benne? - kérdezte egy legény. - Tán bizony dinamit?- Vigyázz te, még felrobban - huncutkodik egy másik. A káplán úr közben a Szép Matyi arcát figyelte. Határozottan belső feszültséget fedezett fel rajta, akárhogy is igyekezett adni a közömbösét. Hurok Pista beszámolója következett. Minden szem rászege- ződött. Az ablakon át lehetett hallani a kintiek lármáját; Komár Gyuri pedig olyan nyugtalanul fészkelődött, mint akinek a zab abban a bizonyos testrészében volna... Szinte lehetett látni, hogy legszívesebben nem lenne itt ebben a pillanatban.- En mindennek alaposan utánanéztem. Nagyon gyanús volt két dolog. Először, hogy mikor Ságiéknál semmit sem tanáltunk, a Komár meg a Szép tanácsolták, hogy nézzük meg a tornác feletti polcot. Miért? Honnan tudták, hogy ott polc is van? Miért jutott eszükbe az a polc? A másik pediglen az, hogy miért tanácsolták a házkutatást egyáltalán? Olyan csend volt, hogy a kintiek lármája még erősebben hatott. Mindenki várta a megoldást.- Tegnap a Ságiék Gémesfára mentek lakodalomba. Senki sem volt otthon, csak a Bodri kutya. Szerencsére láncon. Enerre a zseblámpámmal bemásztam a polcba... Fene szűk hely. Úgy izzadtam, mint hat ló. Azt hittem, menten ott fúlok meg. - Kezével kinyitotta a skatulyát, kihúzott belőle egy csipkés selyem zsebkendőt. - Oszt ezt tanáltam ott. Valószínű, hogy aki ott hagyta, a tettes, éppenúgy izzadhatott, mint én, oszt meg kellett törülni vele a pofázmányát. De ott feledte... Csalódás moraja zúg végig a fiúkon.- No és kié a kendő? - kérdi valaki. 68 a lőcsfalvi pap naplóiából
