A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-02-01 / 2. szám

római tó fák

59

órák múlva visszatért e földi térekre és szokásos derűjével körülné“ zett, csak ennyit mondott: "Savonarola testvér ügye körül minden rendben van, nem is lesz egyhamar baj körülötte semmi".

Csak hét éve volt pap. 1551-ben csak lekiatyjának a sürgetésé“ re merte vállalni a papságot, miután már évek óta teljes lemondásban, az imának a felebaráti szeretetnek és a vezeklésnek élt. Pedig nem volt miért vezekelnie. Hiszen még húsz éves sem volt, amikor Rómában a krisztuskövetés szűk útjára lépett. Házitanítóként kezdte. Először csak egy tehetős polgár két fiát tanította, majd maga köré gyűjtötte az utca csibészeit, megismerkedett ezek szüleivel. A gyerekeknek szobácskájábán, vagy valamelyik szomszédos templomban, kápolnában tanította a katekizmust, a felnőttekkel az utcán, a műhe“ lyek előtt állt meg beszélgetni. Miről? A napi politikáról, a negyed kisembereinek a problémáiról, a közeledő vagy épp elmúlt ünnepről, a város szenzációszámba menő eseményeiről és a jóistenről, a tisz" ta keresztény életről, az imádságról, Urunk kínszenvedéséről és főként sokat a mennyországról. Ebben semmiképpen sem volt Savonarola lelkifia. Nem ostorozta korának sem nagy, sem kis bűneit, nem fenyegetőzött a bosszuló Isten közelgő haragjával, de annál többet beszélt a mennyországról. Úgy, mintha már járt is volna arrafelé. Tehette, mert csakugyan olyan utakon vezette az Isten, amelyekről Igen messze látni. Megkapta a rendkívüli imaélet misztikus adományait, megélte, hogy Isten a szeretet. Ez a természetfeletti istenélmény tette annyira vidámmá, hogy az Isten ügyéért még a bohóckodástól sem riadt vissza.

Még mielőtt pappá szentelték volna, 1548-ban megalakította 15 férfiből a Szentháromság Testvérületet. Ez a hitbuzgalmi egyesület a szegény és beteg római zarándokok gondozását tűzte ki céljául és rövidesen olyan eredményesen dolgozott, hogy a Testvérület által meghirdetett szentórákra és zarándoklatokra ezrek jöttekössze. "Vasárnap a zöldbe megyünk" - ez a jelszó Néri Fülöp és társai számára azt jelentette, hogy 5-6 ezer ember, felnőtt, gyermek, bazilikákat járó zarándoklatát, kirándulását kellett előkészíteni. Megszervezni azt is, hogy hol lesz a tízórai, az ebéd; hogy ropogós legyen a cipó, romlatlan a szalámi, seprű nélküli a castellókból hozott bor. Ma is, aki a hét bazilikát * végig akarja látogatni, kora reggeltől késő délutánig gyalogolhat. A bazilikák a 16. században sem álltak közelebb egymás* Ezek» a lateráni, a Szt. Péter, Szt. Pál, Maria Maggiore, Szt. Lőrinc, Szt. Kereszt és a Szt. Sebestyén bazilikák.