A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
546 a lőcsfa'vi pap naplójából gesztenyéjét a szőlőben és néhány zsákravalót a furikon tolt hazafelé. Mindenki látta, de most mán azt is tudják, mi vótt a zsákokban. A koma épp a falu másik végén lévő kovácshoz készült lópatko- lásra és ott elmondta akovácsnak, meg az ott őgyelgőknek, hogy a felesége éppmostbeszélt Gelséék szomszédasszonyával, mármint a komaasszonnyal, oszt az elmondta, hogy Görgő Gazsi egy szekérrel odaállott a szőlőben a Likó Péter gesztenyefája alá s mind a két fát úgy megszedte, hogy alig maradt rajta... Érre a kovács irtó dühös lett:- Hogy a csudába mondhat ilyet, hiszen tudom, hogy aGazsi egy gézengúz, de se lova, se szekere nincsen!- Pedig nekem a feleségem így mondta - védekezett a kuncsaft. No, a kovács sem volt rest. Alig hogy fájrontot csinált a műhelyben, rohant a Likóékhoz, mert a Péter igen jó barátja volt neki.- Sajnálom, Péter, hogy ez történt veled.- Mi az, hogy "ez" történt? Velem nem történt semmi.- Hát te még nem tudod? Az egész falu tele van vele.- Ejnye, a nem jóját! Hát mi történt?- Hát, hogy amihaszna Gazsi megszedte mind a két gesztenyefádat a szőlőben, oszt szekérrel vitte el.- Ejnye, az angyalok sarkantyúját! Gyerünk a szőlőbe! Loholnak ki a szőlőbe, hogy a nyelvük is lóg bele, mint a kutyáé. Hát, Uramfia, a sok szép gesztenye mind ott van a fán. Erre mind a ketten elkezdtek kacagni, hogy még a könnyük is kicsordult és az egész határ visszhangzott tőle. Éppen akkor jött hazafelé a szőlőkön keresztül a lőcsfalvi pap is Padárról.- Hát kendtek meg mit kacagnak olyan jóízűen itt a szőlő végibe?- Hát mán miér ne kacagnánk? - s erre elmondjákneki az esetet. A pap is elkezdett velük együtt kacagni.- No, csak valaki meg ne lásson bennünket! - mondja a lőcsfalvi pap és körülkémlelte a tájat - Mert mire a faluba ér a híre, azt fogják mondani, hogy Likó Péter, meg a falu kovácsa, meg a pap megbolondultak a szőlők végiben és még el találnak vitetni bennünket az intézetbe...- Ammég semmi! - toldja meg a kovács - Csak azt ne mondják, hogy a papunkat berúgattuk s most röhögünk rajta a gesztenyefák a
