A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
536 szentbeszéd klasszikusnak számító reklámoknak is az a formulája, hogy valaki a- zon töpreng: miért is marad el mindig a többitől, miért nem veszik "be" őt is? Talán, mert hull a haja, vagy őszül, vagy izzad, esetleg "rossza" a lehellete - s mindez egyből megváltozhat, ismét a társaság "fénye" lehet, csak használja a reklámozott ellenszereket... Lukács evangéliumának a példabeszéde azonban mind ennél fontosabb dolgot juttat eszünkbe. Azt, hogy - ha nem vigyázunk - még az isteni "házigazda" nagy és egyedül számító "partijáról" is lemaradhatunk. .. S ha így állna helyzetünk, mi lehet ennek az oka? Erre a kérdésre a legkézenfekvőbb felelet évszázadokon át az volt, hogy az Ur Isten igazságos, kemény és hajthatatlan, szemet követel a szemért, fogat a fogért. Nem tagadjuk irgalma nagyságát, de igazságossága is mérhetetlen s azzal is megeshet, hogy kizárja "lakomájáról", aki egy különben erényes élet gyönge pillanatában elkövetett halálos bűnnel terhelten áll ítélőszéke elé... Az ilyen elképzelést ugyan nehéz összeegyeztetni az evangéliumok sok más állításával, de a szűk látókörű és fundamentális e- vangélium magyarázat mindig is kitűnt abban, hogy Jézus tanításának egészéből egy-egy ilyen kijelentést kiragadjon s mint egyedül érvényeset és helytállót hangoztasson. Lukács elutasító házigazdája valóban félelmetes, de igazi egyéniségét az újszövetség egyéb reá vonatkozó állításainak összességéből rajzolhatjuk csak meg magunknak. S ezek alapján azt kell mondanunk, hogy Jézus ismételt kijelentése szerint biztosak lehetünk ennek a "házigazdának", az Istennek a sze- retetéről; előlegezte O azt nekünk, nem erőlködéseinkkel kell kiérdemelnünk. S ha mégis lemaradunk, az nem annyira Isten büntetése, mint inkább a magunk hibája miatt történhet csak velünk. Lemaradunk, mert visszautasítjuk a meghívását, vagy: mert ennek a hívásnak őszinte elfogadását halogatjuk abban a tévhitben, hogy "lesz még időnk majd később" válaszolni rá. Tulajdonképpen mi magunk zárjuk ki magunkat az isteni lakomáról. S mindezt annak ellenére, hogy az evangéliumi üzenet minden sora szinte kiáltja felénk: az Isten szerelmére, le ne maradj a lakomáról! Ne hagyd, hogy közönyöd, lustaságod, halogatásod semmibe vegye az isteni hívást! Egy szép napon arra ébredsz, hogy elszalasztottad az utolsó alkalmat is... Amit a példabeszéd még hangsúlyozni akar, az ebben az ügyben a halaszthatatlan sürgősség ténye. Jézus unos-untalan hangoztatja ezt - s joggal. Először azért, mert az élet olyan gyorsan elmúlik. Halljuk ugyan az öröm, a szeretet, a boldogság evangéliumi
