A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
lelki vezető 533 gazdasági élet területén teljesen figyelmen kívül hagyják Istent, igazságosságának törvényeit és szeretet-parancsát s egymásnak és önmaguknak is ellentmondó ideológiáktól várják egyedül az orvoslást. Elfelejtik azt az alapvető logikai igazságot, hogy hamis és helyt nem álló előfeltételekből sohasem jöhet helyes megoldás. Egyedüli mentségünk csak a helyes és békés megoldások keresése lehet. Olyan megoldás oké, amelyek a gyengék jogaira is tekintettel vannak; amelyek számukra is lehetővé teszik, hogy emberhez méltó életkörülmények közé jussanak. Az erőszakot már azért is e- leve ki kell zárnunk a megoldásokból, mert alkalmazásuk esetén épp a gyengék azok, akik először és legtöbbet szenvednek. Magunkat is, másokat is meg kell győznünk arról, hogy a társadalmi problémák megoldásához az igazságosság és a szeretet útja vezet egyedül. telki üezetc- Józan tanácsok a keresztény tökéletességhez ^^smert vall ás tudományi és vallástörténeti tény, hogy az ember nem tud valamiféle "emberfeletti" nélkül élni. Az emberfeletti ember csak vágyálom. Ennek pedig lélektani alapja az, hogy az ember bármennyire fejlődjön és haladjon is, szüntelen olyan erőkkel találja magát szemben, melyekkel tehetetlen - hogy népiesen mondjam: "elfogy a vágott dohánya".^ így az ember, ha nem hisz Istenben vagy elvesztette Istenben való hitét, úgynevezett pót-istenkéket csinál magának s azt a hitet, bizalmat, azt a szolgálatot, amit a hívő ember az általa megismert igaz Istennek ad, a pót-istenkékre vetíti át. Egy ilyen pót-istenke a "végtelen fejlődésbe" vetett hit. A tudomány, a technológia bámulatos dolgokat vitt végbe és visz végbe és ki tudja, mit hozhat még... tehát csodás lehetőségek körvonalai bontakoznak ki a messze ködös láthatáron. De az ember még mindig te- hetetlensokmindennel szemben. Sőt, az új fejlemények újabb problémákat támasztanak, amikkel szemben még tehetetlenebb... z így még megy, magyarázható emberileg, hiszen majd a jövő hozza, amit a jelenben nem tudunk... így volt ez kétszáz, száz, ötven esztendővel ezelőtt... Sok mindennel szemben tehetetlenek voltunk, ami ellen ma már tehetünk valamit... Pokol - a földön
