A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-11-01 / 11. szám
481------» OSQUQffQU ás QüűácOáQ I - ■ "imádkozzunk a Szentatyával!" a szeretet nem szűnik meg so- ' “ ha" - írja Szent Pál apostol I. a "Krisztusban elszenderültek"* a korintusiaknak (1. Kor. 13,8) p« mondása sehol jobban nem igazolódik, mint abban a csodálatos kapcsolatban, ami a még "ütőn lévő" hívőket az Úrban elpihentekkel e- gyesíti. Az emlékezésnek és a kegyeletnek az a titokzatos kapcsolata, ami bennünket halottainkkal egyesít, tulajdonképpen szívünk legbensőbb szféráihoz tartozik. Az emberiségnek ősidőktől fogva meg voltak a gyászra, a halottak megsiratására, eltemetésére, sírhelyük gondozására szolgáló szokásai, az ősök iránt érzett családi kegyeletnek ezek a minden kultúrára jellemző vonásai. Az élők és holtak kapcsolatának eszmei a- lapját Krisztusnak abban a kijelentésében fedezhetjük fel, amelyikben azt állítja, hogy joggal nevezik Istent "Abrahám, Izsák és Jákob Istenének", mert ezek a pátriárkák továbbra is élnek, "istenugyanis nem a holtak, hanem az élők Istene" (Mt. 22, 32). Szent Pál sem a- karja megtérítettjeiből kiölni azokat az érzelmeket, azt a fájdalmat, amit halott szeretteikkel kapcsolatban éreznek; csak azt hangsúlyozza, hogy ne úgy szomorkodjanak felettük "mint a többiek, akiknek nincs reményük" (1. Tessz. 4,13). a z egyházról szóló zsinati konstitúció (Lumen Gentium) külön fejezetben foglalkozik a "zárándokegyházeszkatologikus természetével és az égi egyházzal való egyességével" és leírja azt az egységet és kapcsolatot, ami az Úr tanítványainak három csoportja, a földi zarándokok, a tisztulok és az Isten kontemplativ szemléletében örven- dezők között fennáll (LG 49). Lényegbevágó a konstitúciónak az a * Általános imaszándék: "...hogy a lelki javakban való közös részesedés révén erősödjék a kapocs a 'földi zarándokok' és a Krisztusban elszenderültek' között."
