A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
4 ökumenizmus a missziókban hagyományokban egymástól elütő keresztény közösségeket hívtak ér* letbe. A protestáns egyházak - mint említettük - valahogy könnyebben le tudták bontani az egymás közé (eltérő teológiai nyelvezetből és hagyományokból) emelt válaszfalakat s hosszú idő óta léteznek náluk interkonfesszionális és interdenominácionális szervezetek és munkaterületek. Katolikusok és protestánsok közt viszont mindebből semmi sincs, ha az évszázadokra visszatekintő rivalitások és ellenségeskedések csitulóban is vannak manapság. A versengések az utóbbi évszázadban főként az iskolák, kórházak és beteggondozók síkján volt észrevehető. Ahol például egyikük egy új iskolát nyitott, a másik is gyorsan épített egyet. Ugyanezt tették egyegy kórház vagy szociális intézmény megnyitásánál és lehetőleg a már meglévő közvetlentőszomszédságában. Az ilyen intézmények keresztényei ráadásul nem sok megértéssel viseltettek egymás vallási meggyőző* dése iránt s ha nem is kaptak hajba egymással teológiai viták közepette,azért a vállalkozóbb szelleműek közülük egy kicsit mindig arra is törekedtek, hogy "ellenfeleik" közül legalább egy párat a maguk vallására téríthessenek. Manapság sokkal nagyobb megértéssel vannak egymás iránt, de ez még mindig messze esik az egészséges együttműködéstől. Ennek i- gazi alapja természetesen csak "lelki" lehet s ezért van nagy szükség ezen a téren elsősorban sok-sok imádságra, elmélyülésre, a problémák tudatosítására. A hit közős keresztény nyelvezetének kialakulását nagyban elősegítik a Szentírás ökumenikus (protestáns, ortodox és katolikus fordítótól készített) kiadásai. A protestáns egyházak államok szerint rendezett zsinatai, a katolikus püspöki konferenciák is nagyban hozzájárulnak az ökumenizmus szellemének ébresztgetésé- hez, továbbá közös protestáns-ortodox-katolikus tanulmányi hetek, a- melyeket főként a missziós szerzeteskolostorok organizálnak. Az ökumenizmus legnagyobb ellensége ezeken a területeken a közöny (hívek, lelkészek, papok részéről). Ma még csak egy kis elit gondját képezi az ökumenikus együttműködés a missziókban. Még o- lyan korszerű rendezvény is, amelyik az indiai katolikus egyház ag- giomamentójánakbeindítója lett(a 69-es bangalórei "nemzeti szeminárium"), elkövette azt a hibát, hogy belső ügyeikről, egyházuk megújulási lehetőségeiről tárgyalva úgy tett, mintha protestánsok vagy orA missziók lassan ébredező ö- f~l kumeni kus tudatának serkentői a (sajnos még mindig kevés számmal létező) szerzeteskolostorok. Az utóbbi években ezek szerveznek tanulmányi heteket teológiatanárok és lelkipásztorok (protestánsok és katolikusok) számára. Ezek a missziós ökumenizmus ígéretes jövőjének igazi munkálói.
