A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-09-01 / 9. szám
német katolicizmus 407 élve. Nos, a struktúrák a régiek s a legérdekesebb az, hogy megváltoztatásuk ellen maga az ateista állam tiltakozott volna legjobban; a maga monolitikus berendezkedése miatt másutt sem hajlandó tért engedni a pluralizmusnak. Az állam és egyház kapcsolatai természetesen több fázison estek keresztül. Az első tíz év a "küzdelmek" kora volt. Az üldözés u- gyan sohasem fokozódott olyan méretűvé, mint más vasfüggöny mögötti államokban, az állam és egyház összecsapása itt sem maradt azért az ideológiák, az elvont eszmék világában. A kezdeti idők nem túl magas szellemi színvonalon mozgó hitellenes propagandája ma a "párbeszédnek" adta át helyét. A hivatalos állam a keresztények felé ma azt hangoztatja, hogy marxistáknak és hívőknek vállvetve e- gyütt kell dolgozniuk a "jobb világ" érdekében. Ez az új irányzat a hatvanas években alakult ki s a kommunistáknak az a meggyőződésük áll mögötte, hogy az idő nekik dolgozik, csak nyugodtan ki kell várniuk a szekularizmus térhódítását és minden erőszakos beavatkozás nélkül is megszűnik az egyház számottevő tényezővé lenni az emberek életében. A berlini fal a keresztényeket is helyzetük átértékelésére szorította. Elmúltak azok az idők, a- mikor a meisseni püspök, Msgr. Spűlbeck, mondását széles körök tették magukévá ("Ez az ország mindig idegen otthon lesz a mi számunkra"). A "fal mögött" végleges otthonukat kellett berendezniük; nem számíthattak többé arra, hogy nyugati testvéreikkel egyesülhetnek vagy azok egyházi életét példaként tekinthetik. Szervezetileg a luteránusok szakadtak el először (1969) a nyugat-német testvér egyházuktól, 1972-ben pedig, amikor a Vatikán apostoli adminisztrátorokat nevezett ki a keleti országrészbe eső egyházmegyékbe, a katolikusok egyházjogi függése is megszűnt az egyházmegyék Nyugat-Né- metországban lévő székeitől. kelet-német jellegzetességek A katolikusok Kelet-Németországban elenyésző kisebbség. Másfélmilliós lélekszámúk a lakosság 8%-át jelenti. A törvényekben biztosítva van a vallás-szabadság, ez azonban a kommunisták értelmezésében inkább a liturgia szabadságát jelenti. A templomon kívül eső szervezkedések, megmozdulások egyáltalán nem szabadok; még egy táncestét is csak a rendőrség engedélyével rendezhetnek a plébániák. Arra meg természetesen külön is ügyelnek, hogy az egyház "ne politizáljon". Néma maradhat "szabadon" s le kell mondania arról, hogy kritikát gyakoroljon a társadalmi renddel kapcsolatban. Az egyházon belül is akadnak problémák. A püspökök és hívek korántsem képezik azt a monolitikus egységet többé, mint régebben.
