A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8. szám
374 családi struktúrák DéUAmerikában biztosítéka. Válás egyébként (polgári vonalon) aránylag kevés országban létezik s ott is inkább a módosabb osztályok élnek vele, mert kiadásokkal jár. Kivételt képez Mexikó, ahol elegendő hozzá az egyik fél kívánsága s a másik egy újságban közzétett hirdetésből értesülhet házassága felbomlásáról. A meddőfeleség nemcsak a házasságok, hanem az unión librék felbomlásának is oka. Ha egyrészt a gyermekek gazdasági terhet jelentenek is, számuk Dél-Amerikában még mindig a család tekintélyét növeli s külső jele az apa férfiasságának. Akissé elmaradottabb vidékeken a fogamzásgátlás módszereivel sincsenek tisztában. A nagyvárosokban természetesen más a helyzet, de még így is az átlagcsaládra eső gyermekek arányszáma Argentínában 4.3, Brazíliában 5.3 Venezuelában 5.2, Mexikóban 5.1, Kolumbiában 5.75 (Franciaországban 3.1, Angliában 3.2, az Egyesült Államokban 3.4). A délamerikai államok népességpolitikája egyébként is a minél nagyobb népességre beállított. Itt hallani sem akarnak a túlnépesedés említéséről, évi 2.8%-os szaporulatuk a legmagasabb az összes földrészek között. Politikusaik, szociológusaik és gazdasági szakértőik egyhangúan azon a véleményen vannak, hogy további fejlődésük alapfeltétele a lakosság növekvő száma. A híres brazíliai antropológus és demográfus, J. de Castro szerint "misztifikáció az, hogy a nép- szaporulat a fejlődést meggátolja. Az éhínség oka nem a népszaporodás, hanem a kizsákmányolás" - ezt ismételgeti s követőinek nagy tábora az északamerikai "Alliance for Progress" szakembereinek i- dőnként ismételt "család-tervező" ajánlatai mögött a "jenkik biológiai imperializmusát" gyanítja. Az így kialakult családi struktúrák mögött sok- fi féle okozat működik. Iparosodás, városok felé irányuló munkaerő eltolódás, a földművelő rétegek ki nem elégítő életkörülményei, szegénység és lakásínség, stb. De történelmi és etnikus tényezői is vannak a helyzetnek. Az őslakos indiánok megtérése mindig felszínes volt, főként a többnejűsé- get, ami a prekolumbiánus időben rangot és tekintélyt jelentett, nem sikerült sohasem egészen megszüntetni. Papoknak ma is gondot okoz, hogyan kezeljék azokat a tekintélyes vidéki úriembereket, akik egy szerényebb hárem kíséretében érkeznek a vasárnapi misére. A hódítás és gyarmatosítás kezdetén, amikor nem volt kellő szám- ez is brazil nagyváros mai képviselve ezen a földrészen a fehér női
