A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
börtönnapló 39 bogy pár napot börtönben töltsenek - anyák, akikre családjuk várt, a sztrájk szervezői, akiknek további tevékenységére szükség van. Emlékszem, az autóbuszok megjelenésekor jutott eszembe a hlndú bölcs, Gandhi egyik mondása: az igazságtalan törvényektől csak úgy szabadulhatunk meg, ha minél nagyobb számban áthágjuk ezeket a törvényeket s elszenvedjük az áthágásukért járó büntetést. Ez a végén felnyitja a törvényhozók szemét... - Az idénymunkások helyzete valóban tarthatatlan*. Nem csodálom, hogy a tüntetők nagy többsége, akik már előre azzal a céllal jöttek, hogy "leülik" a kiszabott büntetést, békésen hagyta, hogy a rendőrök az autóbuszokra pakolják őket. Nekem egy pillanatra az Ínamba szállt a bátorságom. Középosztálybelinevelésem, felfogásom irtózott még a gondolatától is annak, hogy lecsukjanak. Én, aki még egy béketüntetésen se vettem soha részt; egy egyetemi futballcsapat "rally''-ja volt a legpolitikaibb vállalkozás, amin eddig megjelentem; soha még arra sem volt bátorságom, hogy egy választási plakátot letépjek, vagy helyébe egy másikat ragasszak - én menjek önszántamból börtönbe? Valami titkos erő mégis a helyemen tartott s mihelyt beraktak a buszba, minden félelmem és izgalmam elszállt, tökéletes béke honolt bennem. augusztus 3. egész karaván Fresno County börtönének a farmján kötött ki. A börtön szerencsére olyan kicsi, hogy oda csak a férfiak egy részét tudták elhelyezni. Még itt is maradt pár a papok közül, így napi szentmisében részesülhetünk. - Felvették az adatainkat, lakóhelyünkről, foglalkozásunkról, itteni barátaink felől tettek fel kérdé* Az Idénymunkások századunk rabszolgái. Barakkjaik semmi "magányt" nem biztosítanak, egy-egy nagy hodály az étkezdéjük és alvóhelyük Is. Az "elszigeteltség" érzete egy pillanatra el nem hagyja őket, merta barakkok rendszerint messzi esnek falvaktól, városkáktól s nincs közle- kedési lehetőségük sem, hogy pihenésre, szórakozásra ott hagyják helyüket. Szinte kivétel nélkül mexikói katolikusok, de vasárnap még a temp- lombosé tudnak eljutni. Sok helyen megakadályozzák, hogy szakszervezetekbe tömörülhessenek. A megái lapított legalacsonyabb órabér rájuk nem érvényes vagy csak akkor, ha bizonyos időn át eg y föl y fában dolgoznak (erre munkaadóik figyelnek is, nem foglalkoztatják őket egyfolytában sosem hosszú Ideig). Egyes helyeken a betegsegély zésre sem jogosultak. Településeikre megvannak ugyan 1969. óta az állami előírások, de olyan haladóbb gondolkodású helyen Is, mint New York állam, a termelőknek sikerült kiharcolniuk, hogy az egészségügyi követelményeknek például csak tíz éven belül kelljen eleget tenniük.
