A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
3d az Ökumenikus Tanács rejével mutatkozni. Potter, mint közvetlen elődje, sokat utazik és minden útján a 'Vándor-prédikátor" vonásai dominálnak. Széles mo sollyal, megnyerő egyszerűséggel és a melegen testvéries kontaktus iránt benne lobogó zseniális érzékkel nyíltan megmondja mindig - a keresztény gondolat egyszerű elkötelezettjeinek éppúgy, mint a világ nagyjainak - mit is érez, mit is gondol a "ma" égető emberiproblémáiról. Nincs benne semmi a kérdéseket kerülgető óvatosságból és a diplomáciai érzékből. A nyugati keresztény egyházak konzervatív elemei benne látják "mindenrossznak és kifogásolhatónak" amegtes- tesülését; főként két "megbocsáthatatlan" lépést vetnek szemére. Az egyik, hogy a Tanácsothivatalosan is a délafrikai fehérek szupremá- ciájának megdöntése érdekében állította be a "küzdelembe"; a másik, hogy bizonyos fegyveres felkelő mozgalmakat anyagilag is támogattat a Tanáccsal. Akik finomabban akarják megfogalmazni Potter elleni kifogásaikat, azok azt mondják: túl nagy helyet biztosított az Ökumenikus Tanács munkáiban és törekvéseiben a harmadik világnak; a teológia dolgozóasztala mellől a politikai porondra süllyedt. A már említett 1968-as uppsalai közgyűlés eszmélnek kidolgozására (főként azok sürgetésére, akik azt kifogásolták, hogy a Tanács szép javaslatai mindig csak papíron maradnak a helyett, hogy tettekké válnának) egy ú.n. ’kollokvium" gyűlt össze a Tanács tagjaiból 1969-ben az angliai Netting Hill-en. Ott túlsúlyban voltak azok, akik a faji előítéletek ellen követelték a keresztény egyházak világos állásfoglalását. Hangsúlyozták, hogy a faji előítéletek problémája a világon mindenütt előfordul s nemcsak a fehér fajra jellemző. Mégis úgy látták, hogy ebben a kérdésben elsősorban a fehérek faji előítéletét kell hathatósan ellensúlyozni, mert ez a legsürgetőbb feladat a harmadik világ szemszögéből. Az ugyancsak 69-ben Canterbury-ben összeültközpontibizott- ság ennek az óhajnak engedve komoly programot dolgozott ki. A bizottság kebelében megalakult egy, a faji előítélet elleni harcot szervező programbizottság, amelynek vezetője egy nyugodt holland világi ember - erre a feladatra termett egyéniség, aki kellő humorérzékkel és jő idegzettel megáldva nem roppan össze a konzervatív tábor reá koncentrált támadásai, Inzultusai alatt. Sj ollem a a neve és bizottsága elképesztő gyorsasággal látott munkához. Tanulmányaik jelentek meg a fehérek faji elnyomásának jelenségeiről; közbeeső szervek segítették hasonló munkákban és elméleti kutatásokban a helyi egyházakat; kapcsolatot vettek fel a fehér szupremácia ellen küzdő szervezetekkel; albizottságok tanulmányozták a missziósterületek hithírdetőitől vezetett iskolák tankönyveit abból a célból, hogy minden fehér felsőbbségre utaló célzás, kijelentés, megfogalmazás ki
