A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-07-01 / 7. szám

318

a szabadkőművesség

latát mindenesetre életben tartja az a tény, hogy a páholyok tagjai ma is egyházellenes szabadgondolkodók, akik amellett hogy bizonyos racionalista színezésű ellenszenvvel viseltetnek minden vallási dogma i- ránt, ugyanakkor megmagyarázhatatlan irracionalitással vonzalmat éreznek bizonyos keleti eredetű és ezoterikusán misztikus szertartások irányában.

Ismerjük-e a páholyok elítélésének igazi történetét?

A Vatikán mindeddig nem tette hozzáférhetővé a szabadkőművesség elítélésének (XII. Kelemen "in eminenti" bullája 1738-ban) körülményeire vonatkozó aktáit s így ezekre vonatkozóan csak találgatásokra vannak a történészek utalva.

Egyik ilyen feltevés szeíint a trónvesztett Stuart ház érdekeit szolgálta volna főként az elítélés, mert kontinentális ellenfeleik mind a szabadkőművesség soraiból kerültek ki. Egy másik elmélet szerint az elítélésre azért volt szükség, mert a pápának az volt a benyomása, hogy nagyon sok katolikus - és nagyon sok pap is - jóhiszeműen csatlakozott a szabadkőművességhez. A bulla mindenesetre deista vallási közönyt vet a szemükre (minden vallást egyformán jónak tartanak), rosszalja titkos szertartásaikat s akatolikusok számára megtilt- jaahozzájuk való csatlakozást "egyéb más, előttünkismert és jól megalapozott okból" (ez az a mondat, amelyik a kérdés körül folyó feltevések és találgatások elindítója volt).

Az egyházjog kódexének 2335. kánonja csak annyiban foglalkozik a szabadkőművesekkel, hogy a Szentszéknek egyszerű módon fenntar- tottkiközösítéssel sújtja azokat a katolikusokat, akik "a szabadkőművesség vagy más egyház- és törvényes polgári hatalom-ellenes társulás tagjai lesznek".

Az angolszász szabadkőművesség nem tartja magát egyház- és államellenes szervezkedésnek, még csak hitetlennek sem. A szabadkőművességegésze pedig ma nem jelenti azt a veszedelmet az egyház számára, amit régebben jelentett. A mai irénikus beállítottság a szabadkőművesség vezető köreiben és bizonyos katolikus körökben kétségtelenül közelebb hozhatja a két tábort egymáshoz, mint a viták és előítéletek divatjának a kora. A régi ellenségeskedéshez ma mindkét oldalon hiányoznak a nyomós okok.

1968 őszén König bíboros kezdeményezésére a németajkú szabadkőművesség három kiküldöttje tárgyalt hosszabban három egyházi kiküldöttel. A tárgyalásokról csak annyi szivárgott ki, hogy barátságos légkörben folytak. Sejtésünk szerint jó néhány barátságos légkörű tárgyalásra lesz még szükség ahhoz, hogy szabadkőművesek és katolikusok végérvényesen eláshassák a csatabárdot...