A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
32 az Ökumenikus Tanács zói foglalkoznak azzal, hogy a gyűlések határozatait a gyakorlatba át** vitelre segítsék a különféle tagegyházakban. A genfi központ impozáns irodái a nemzetközi szervezetek bürokratikus légkörére emlékeztetMi az Ökumenikus Tanács? "...azoknak az egyházaknak testvéri szövetsége, akik hitet tesznek a mi Urunk Jézus Krisztus, az írások szerint Istenünk és Megváltónk mellett s együttes erővel Igyekeznek megfelelni közös hivatásuknak az egy Isten, az Atya, Fiú és Szentlélek dicsőségére.” Az ezzel az alapelvvel egyetértő egyházak, miután jelentkezésüket a Tanács tagegyházai tudomásul vették, tagjai lehetnek a Tanácsnak. A tagoki 267 rendes és 10 "társult”. Főként protestánsok, anglikánok, ortodoxok és ókatolikusok. Nem tagoki néhány baptista egyház, néhány luteránus, pünkösdisfa, fundamentális hagyományokkal (a szentírás szószerinti értelmezéséhez ragaszkodó) rendel kező egyház és a római katolikusok. Egy idő óta azonban ezek a nem-tag egyházak Is küldenek megfigyelőt a közgyűlésekre s bizonyos közreműködés is van közöttük és a Tanács között. Az Egyházak Világszövetsége (amelyből az Ökumenikus Tanács kialakult) hat-hét évenként ül össze közgyűlésre, ahol nagyvonalakban meghatározzák a Tanács által követendő programot, a tagegyházak képviselőiből egy hat személyes elnöki testületet és egy 120 tagból álló központi bizottságot alakítanak. A központi bizottság a Tanács ügyvitelének intézője. Evenként tartja gyűléseit s tagjai sorából egy 16 tagú Intézőbizottságot nevez ki. Ezek évente kétszer jönnek össze sők gyakorol jók a fel ügyeletet a Tanács munkája felett. Genfben a Tanács állandó személyzete a főtitkár vezetése alatt három külön munkaközösségben, egy pénzügyi és egy központi szolgálati bizottságban végzi teendőit. A munkaközösségek közül az elsőnek "Hit és Tanúsáqtétel” a címe (szekcióii hit és alapalkotmány, misszió és evangelizáció, egyház és társadalom, dialógus korunk ideológiáival), a második az "Igazságosság és Szolgálat" munkaközössége (szekcióit az egyházak részvétele a fejlődő nemzetek megsegítésében, nemzetközi ügyek, küzdelem a faji előítélet ellen, a menekültgondozás és az egyházak), végül a harmadik munkaközösség "o nevelés és a kommunikációs problémák" nevét viseli. nek. Sokszor bírálják is őket, hogy ökumenikus bürokratizmussá változtatták azt, ami eredetileg "testvéri találkozásnak és párbeszédnek" indult. Az 1968-as uppsalai közgyűlésük záró istentiszteletének végén ebben az értelemben rendeztek csendes tüntetést kontesztáló
