A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-07-01 / 7. szám
304 a lőcsfalvi pap naplójából férfiak, mint a gyerekek, csak bánni kell tudni velük. " Gyakran buzdította a lányát: "Tanujj meg jó sütni-főzni, mer a jó koszton is múlik a családi boldogság, oszt a rossz koszton meg szétesik". Persze mind ezek az oktatások elhomályosodtak az első nagy szerelmi csalódásban. Jőbarátnője, az Eszti, így vigasztalta (mert a Somogyiék családi fészkében más volt a légkör):- Látod, Manci, mind ilyenek a férfiak. Aljas, hitvány valamennyi, csak a kalandot keresik a lyánnyal... Szép Matyival, tudod, én is hogy jártam. Nem lehet bízni bennük. Cserben hagynak. Manci csak egyszerű falusi lány volt, de megvolt az istenadta természetes intelligenciája, melyet nem az iskola ad, mely ott lappang mélyen, kifejletlenül. Ki tudja, ha városban születik és iskolát kaphat, mi nem lehetett volna belőle. De most az első nagy megrázkódtatás valamit megindított benne. Igaz, hogy sötét szemüvegen át, de bepillantást nyert az emberi sorsok alakulásába, az emberek viselkedésébe és jellemébe... Lassan nagyon elkeseredett, férfigyűlöletbe esett - kivéve az apját, mert azt bálványozta. Minden másnemű, két-lábon-járó lényre bizalmatlanul és gyanúval nézett. Danes Feriben neki az egész férfinemzedék testet öltött. S mivel az alma nem esik messze a fájától - s Manci is szókimondó volt, mint az anyja s kiadta könnyen, ami a begyében volt - lassan úgy néztek rá a faluban, mint egy bősz, ifjú vezérre, aki a nők, a falú asszonyainak a jogaiért küzd. Különösen a fiatal női nemzedék lelkesedett érte. De az öreg asszonynép nem bírta ezt; neki mentek az anyjának:- Micsoda sárkányt szabadítottál a falura?! A legények tisztes távolban maradtak tőle. Danes Feri pedig úgy kerülte, mint az ördög a tömjénfüstöt. Az öregedő lőcsfalvi pap pedig elnevezte "falusi feministának". A nép először azt hitte, hogy valami újfajta "szitokszót" vezetett be a faluba, míg a fiatalabb, város-járta elemek fel nem világosították a tudatlanokat, hogy ez any- nyit jelent, hogy valaki a nők "egyenjogúságáért" harcol. Pásztor Jánosné is mind gyakrabban fordult meg a pap irodájában segítségért, mert két tűz közé szorult. A falú idősebb nemzedéke őt okolta leánya tevékenységéért - a férfinép viszont azért ostromolta, mert féltek, hogy fellázítja az asszonynépet ellenük. Törte is a pap a fejét szüntelen, hogy most aztán maga is mitévő legyen. Világosan látta a Manciban végbemenő lelki folyamatot, eredő okától kezdve - de mit tehetett? Manci, mint az anyja, nem á- tallottaapapjáraiskitátani a száját, ha fékezni próbálta harci tüzét.- Mer a főúr is férfi, oszt a férfiak párttyára áll! Ért is egy pap a nők dógához! - hirdette - Sose vót felesége, tuggya is az ilyen,
