A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

sok hűhó - semmiért...

29

lom őszintén szembe mer nézni a tényekkel, észre kell vennie, hogy tulajdonképpen a vallásilag valamiképpen közömbösöknek köszönhetik, hogy többségben vannak.

A fentebb említett tényeket az egyházi vezetők világosan látják. Ez a magyarázata ökumenikus tetteik, cselekvéseik körültekintő óvatosságának. Egyházaiknak ettől a felháborodott ellenzékétől félnek, jóllehet a nagynyilvánosság előtt ezek nem jelentenek súlyt és tekintélyt. Annál fontosabb tényezők viszont az egyes egyházak benső életében. Hogy ez mennyire így van, elég egy példával illusztrálnunk. Miért húzódozik például a katolikus egyház még mindig az eucharisztiának felekezetközi, minden keresztény számára elérhető kiszolgáltatásától? Azért, mert tudja, hogy hívei gyülekezetében nagy számmal vannak olyanok, akik nem érzik ennek a lépésnek a szükségességét - következésképpen még a megértés is hiányzik belőlük egy ilyen természetű kezdeményezéshez.

Azt könnyű ellenvetésként felhozni, hogy ezekben a kérdésekben a döntés végeredményben nem az "igennel" vagy "nemmel" szavazók számától függ, hanem azoktól a szakmunkálatoktól, amelyek a teológusok körében folynak s amelyek eredményeként a tanító tekintély új irányelveket is szabhat majd meg. (Mindez nemcsak a katolikus vonalon van így.) De a teológusok munkájától se sokat várhatunk. Az ökumenikus egyességnek olyan tanbeli különbözések állják útját, amelyekegyes szakemberek szemében túlhaladottnak látszhatnak, másokében viszont - hasonló meggyőződéssel - megkerülhe- tetleneknek s így a szakkörök is csak 'fogalomtisztázással", különféle álláspontokat megvilágító diszkussziókkal lesznek mindig elfoglalva - nem a konkrét megoldásokkal.

Ha a valóság vonalán akarunk maradni, azt is számításba kell persze vennünk, hogy az egyházi vezetők nincsenek védtelenül kiszolgáltatva a teológusoknak. Ezek munkáját közvetlenül is irányíthatják, meg közvetve is: a hívek érdeklődésének bizonyos kérdések iránti felkeltésével, a hívek ismereteinek bizonyos területeken való ki- fejlesztésével. Ez egyébként annak a nagynyilvánosság "hajhászás- nak" is a magyarázata, amely bizonyos teológusokat is elkapott az utóbbi évtizedben. A céljuk érthető: többségi állásponttá kívánnák tenni gondolataikat, amelyek épp többségi jellegük esetén "ajtókat" lennének képesek az ökumenizmus épületébe nyitni. Ez a nyilvános-