A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
2 Willebrands bíboros mondja.. denkire kiterjed; mindenki számára lehetőségeket tartogat - akár a mindennapi élet, akár a teológiai- vagy egyháztörténelmi tanulmányok vonalán (UR 5). Ennek a tevékeny hitnek a szerepéhez tartozik az is, hogy belássuk, nem mondhatjuk azt: "az a fontos, amit az egység vonalán teszünk - és nem az, amit hiszünk". Hadd emlékeztessek megint Pálra, aki a galatákhoz írt levelében említi egyik jeruzsálemi útját, a- melyet főként azért vállalt magára, hogy az ottaniakkal "megbeszélhesse" az evangéliumot, "hogy addigi fáradozásom ne legyen hiábavaló" (Gál. 2, 2). Nos, mindaz, aki beléveti magát az ökumenikus feladatok munkálásába, de nincs tekintettel a hitre, az tevékenykedik, fáradozik ugyan, de fáradozása hiábavaló. Minden buzgalma ellenére sem közelít az igazi célhoz, az egységhez, ahogy azt Krisztus kívánja. A hitnek ezt a vezérlő szerepét nem szabad elfelejtenünk akkor sem, amikor dialógust folytatunk nemkatolikus testvéreinkkel. Ha konstruktív munkát akarunk végezni ezen a vonalon, mindig hűségesnek kell maradnunk az igazi krisztusi tanokhoz. El kell kerülnünk azt a csalóka tanbeli engedékenységet, amely csak látszatra hozza közelebb egymáshoz a tárgyaló feleket, a valóságban "csak a katolikus tanok egésze szenved hiányt. Amikor a hit misztériumait keresztény testvéreinkkel együtt vizsgáljuk, szeretettel és alázattal járjunk el, de ugyanakkor az igazsághoz is ragaszkodjunk" és ne kendőzzük el valódi tanbeli álláspontunkat (UR 11). Mit ad az igazi szeretet a mi ökumenikus A szeretet szellemében törekvéseinkhez? Olvassuk csak el Pál apostol himnuszát a szeretetről (1. Kor. 13, 4-7) és mindjárt észrevesszük, hogy az autentikus szeretet elsősorban a megosztó és ellenségesen szembeállító vonásokat tompíthatja le a keresztények között. A zsinati dekrétum egészen konkrét útmutatást is ad: "ki kell kapcsolnunk és félre kell tennünk olyan kifejezéseket, ítéleteket és magatartást, amelyek nem az igazságnak megfelelően állítják be elszakadt testvéreink igazi állapotát s csak megnehezítik velük való kapcsolatainkat" (UR 4). Feltétlenül szükséges, hogy "elszakadt testvéreink lelkületét, gondolkodásmódját" építő és nem romboló beállításban lássuk (UR 9). Milyen szép példa megintcsak az Apostol erre az igazi szere- tetre. Hogyan is írja? "Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenki szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat... A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek" (1. Kor. 9,19-22). Micsoda nemes út
