A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
apróságok 141 harminc évesnél fiatalabb és 50-nél öregebb. Az előadásokat és felszólalásokat művészi számok tarkították. Legnagyobb sikere Colette Magny, francia dizőznek volt "Camarade curé" (plébános elvtárs) dalocskájával. A résztvevők összesen ezren lehettek; fejük felett négy nyelven lebegett nagy, kifeszített lobogókon a kongresszus kettős jelszava: "Szabadítsátok fel az embereket! Szabadítsátok fel az evangéliumot". Néhány protestáns lelkész is köztük szorongott s két nagyobb szervezetet képviseltek a XXIII. János köre, a bouqueni közösség és a Témoignage Chrétien kiküldöttei. Nagyrészt Nyugat-Európa országaiból jöttek össze, de voltak közöttük Csiléből, Argentínából, Para- guayból is meg Észak-Vietnámból. Mondanivalójuk lényegét főtitkáruk Robert Davezies így fogalmazta meg: "Aforradalom oszthatatlan. Nem csak a társadalmi, hanem az egyházi vonalon is végbe kell mennie." Radikális célkitűzéseik mellett taktikájuk a realizmus vonalán mozog. "A hivatalos egyház kereteit mi nem akarjuk elhagyni - mondta megint csak főtitkáruk - mert kivonulásunk esetén ott biztos lenne akonr zervatív elemek győzelme". Hasonló véleményen volt a 40 tagú pro- testánsküldöttség. Szóvivőjük, George Casalis (párisi teológiájuk tanára) szerint négy és félszázad reformáció után "a mi egyházi struktúránkban is ugyanazok az elidegenítő vonások tapasztalhatók, mint a katolikus struktúrában". Albizottságok alakultak az összegyűltekből a fontosabb kérdések áttárgyalására (politika, ideológia, szekszualitás) s bizonyos egyenlő helyzet jellemző rájuk nemzetközi vonatkozásban is; a progresszív katolikusoknak sem Ázsiában, sem Dél-Amerikában nem könnyű a sorsuk a "régi" egyházban. '^Hogyan legyek hűséges ahhoz az egyházhoz - kérdezte egy csilei száműzött jezsuita(Gon- zales Arroyo) - amely a fasizmussal lép szövetségre?" - Az egység a- zonban csak külső látszat volt a delegátusok között. Éles a különbség a Dél- és Észak-európai mozgalom tagjai között. Még szembetűnőbb az ellentét azok között, akik az egyházat a felszabadító mozgalmakban való aktív részvételre akarják rávenni s azok közt, akik a klerikaliz- mustól félve azt hangoztatják, hogy a politikai tevékenység a keresztényeket nem hivő, hanem állampolgári minőségükben érdekli csak. Öl évvel a nyugati szerzetesek és a buddhisták bangkoki találkozója u- tán (ezen a találkozón hunyté! tragikus körülmények között az amerikai trappista Thomas Merton) újból találkozott Kelet Nyugattal. Ez alkalommal az indiai Bangaloreban. Hindu szvámik, buddhista boncok és boncnők, tibeti lámák tárgyaltak bencés, cisztercita, trappista szerzetesekkel és szerzetesnőkkel. Nyugatot egyébként nemcsak a régi nagy szerzetek, hanem az újabban alakult missziós körkép
