A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
136 ellenkező véleményen Arcokat, mozdulatokat látunk, hangokat hallunk. Amit így "mondani" akar, annak nem "vallásos" a lényege (a halottas ágynál imádkozó lelkész emberileg megható kitárulása nem ad vallási támpontot a film témájához). Nem tévedünk talán, ha Bergman témáját ez alkalommal annak a valóságnak a hangsúlyozásában látjuk, hogy az emberi test nem egy a sok más "objektum" közül, hanem halálában is a léleknek líraian fájdalmas és kézzelfogható kifejezője. A halottaságy magáramaradottságában az egyszerű símogatás gesztusa is csoda. S ez egyedül Annában virágozik ki, nem a halott vérrokonaiban - nem Karinban, aki az undor és a beteges bűntudat áldozata és nem Máriában, ebben a gyereknek maradt asszonyban, akinek arcán az első árulkodó ráncok is (ahogy orvosbarátja a tükör előtt hívja fel erre a figyelmét) tulajdonképpen csak határt nem ismerő egoizmusának stigmái. A halál és a szeretet Emlékeinket könnyen elszínezzük kívánsáK gunk szerint. Arcunk, mozdulatunk, kiáltásaink azonban elárulnak bennünket. Életünk őszinte történetét hordozzák s mellettünk vagy ellenünk tesznek tanúságot a nagy próba pillanatában, amikor a halállal és szeretettel együtt van találkánk egy kihűlt test előtt. A halottat magához ölelő Anna nekünk a Pietát juttatja eszünkbe - nem fontos most, hogy Bergman maga gondolt-e erre a jelenet beállításakor. Mi ezt látjuk benne. S a Pieta a szeretet és a halál egybeölelése, ritka gesztus. Mert mi emberek vagy szeretünk s akkor ki akarjuk ragadni az életet a halál karjaiból, vagy megadjuk magunkat a halálnak s akkor megszűnünk az életet szeretni. Ebből a nézőpontból mennyire különböző alakokat mutat be ez a film! Karint, aki visszautasítja a szeretetet; Máriát, aki elfordul a haláltól - és Annát, aki a halál beállta után sem tagadja meg a szeretetet. Érdemes elgondolkodni rajta: a három nőalak közül mi melyikhez is hasonlítunk?...------ellenkező véleményen: Tegnap kaptam meg k. lapjuk januári számát és erőltetnem kellett, hogy ne üljek le azonnal és reflektáljak "börtönnapló" című, minősíthetetlen cikkükre. így aludtam rá egyet. Bevezetésül legyen szabad azzal kezdenem, hogy én a vándormunkásokat és így helyi és a cikk viszonylatában is mexikóiakat, nemcsak kedvelem, de kifejezetten szeretem. Egy tisztességes,
