A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

128

A bázeli "orvos.kollokvium" tanulságaiból:

A haladás problémái

Az orvostudomány az utóbbi 30 esztendőben többet fejlődött, mint az 11 előző 30 évszázad alatt - ez kedvenc gondolata Jean Bemard professzornak, a párizsi egyetem leukémia-kutató intézete vezetőjének. "Grandeur et tentations de la médecine" című könyvében * írja le azt a szellemes hasonlatát, mire "ébredne" a mi hetvenes esztendőinkben egy képzeletbeli, századunk harmincas esztendőiben álomba merült orvosi Rip van Winkle**. Elképedne a tuberkolotikus agyhártyagyulladás, az általános infekciók gyógyíthatóságán, nem hinné el, hogy az Addison betegség (az adrenalintermelő mellékvese zavarai) tünetei kiegyensúlyozhatok, hogy a vészes vérszegénység többé nem vészes; fejét csóválná a szívet és agyat felnyitó sebészeti beavatkozáson. A francia orvosprofesszor - fokozva példája jelentésének horderejét - még hozzáteszi: mi mindenen csodálkozik még majd egy 70-es években álomba merülő képzeletbeli orvos, aki csak 1990-ben ébred fel?

Az orvostudománynak ez a szédületes sebességű fejlődése a bázeli

orvosi "kollokvium" előadásaiból és Az orvostudomány dilemmája vitáiból is élesen kitűnik. Ezt a tudományos összejövetelt a Hoffmann La Roche, nagy gyógyszer-konszern rendezte Svájcban. Bevezető e- lőadásában már fel vázol ódott a kollokvium nagy problémája. Dr. Seymour Kety, a lélekgyógyászat professzora az amerikai Harvard egyetemen, fogalmazta így meg a problémát: Az orvostudomány legújabb eredményei következtében olyan súlyos erkölcsi kérdések előtt ál"

* "Az orvostudomány nagysága és kísértései", Buchel-Chastel kiadás, 1973.

** Washington I rv i n g (1783-1859), az e/beszélő próza első klasszikus amerikai művelőjének novelláik} k ja (a "The Sketch Book of Geoffrey Crayon" kötetben), aki százéves álmából ébredve csodálkozik el a kor haladásán.