A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

Father John LaFarge

123

munkatársak járták konferenciabeszédeikkel az államokat - azokat a helyeket, ahol a katolikusokat érdekelni kezdte a feketék problémája s a megoldások lehetőségei. Szellemi irányítójuk mindvégig LaFarge atya maradt. Apostolkodásuk lényeges elemének mindig az imádságot tartotta s nem harciasán, hanem józan "párbeszéd" formájával közelített mozgalma azokhoz, akik a faji előítéletek terén felvilágosításra, útbaigazításra szorultak. Semmi sem volt benne a fanatikusból s bár megalkuvás nélkül küzdött a kommunizmus és a faji előítéletek ellen, sohasem kötődött szélsőjobboldali mozgalmakhoz. A kevésbé világos látású katolikusok "vesztett ügyek pártfogóját" látták személyében s ő maga sokszor gyötrődött azon, miért nincs az amerikai katolikusoknak igazi érzékük a társadalmi igazságosság, az emberi jogok iránt. "A legm agától ér tődőbb elvet is - mondogatta sokszor - csak akkor látják be, ha előbb egy valóságos tudományos rendszert kerekítünk köréjük".

Irodalmi tevékenységének tíz könyv jelzi a nyomát. Kettő közülük a jezsuita renddel foglalkozik, a rend Egyesült Áll am ok-beli apostoli munkájának története. Másik kettőnek önéletrajzi a jellege. Egy kötet beszédeinek, tanulmányainak gyűjteménye, egy másik pedig az öregkor örömeivel és problémáival foglalkozik szinte költői prózában. A hátralévő négy kötet a fajok egymásközti viszonyával foglalkozik s köztük van főmunkája is (Interracial Justice; A Study of the Catholic Doctrine). Ennek megállapításai olyan találók, hogy amikor XI. Piusz elolvasta, az akkor (1938) éppen Rómában tartózkodó atyát felkérte egy faji kérdéssel foglalkozó enciklika vázlatának kidolgozására. A szokatlan megtiszteltetés meglepte az atyát s mindjárt munkatársakat is kerített magának. Gustav Gundlach, a Gregoriána egyetemről, volt az egyik, Gustave Desbuquois, az "ActionPopulaire" párizsi katolikus szociális akció központjából a másik. A német, francia és angol változaton egyszerre dolgoztak a legnagyobb titokban az enciklika tervezői. A vázlat nagy horderejű írás, főként a német antiszemitizmus és az amerikai faji megkülönböztetés eszméivel és jelenségeivel számol le s a keresztény alapelvekre támaszkodva ajánl a kérdésekre megoldást. Szeptember vége felé nyújtották be a szöveget a jezsuita rend általános főnökének, aki aztán a Szentatyához juttatta volna a vázlatot. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a lengyel származású generális, Ledochówsky atya, nem sietett a továbbítással. A Szentatya is betegeskedett (1939. febr. 10-én halott volt) s így semmi sem lett az enciklikából. Ki tudja, milyen hatással lehetett volna a katolikus világra, ha idejében megjelenik?...