A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
a pánortodox zsinat II9 diaszpórájának szervezetében a nélkül, hogy a többi ortodox egyházzal küszöbön lévő fontos lépéseiről (az amerikai orosz ortodoxia önálló jellegének elismerése, nem ortodoxoknak az ortodox liturgiában áldozáshoz engedése) tanácskozott volna. Az 1971-es zagorszki nemzeti zsinatuk tárgyalásain pedig még akkor sem engedték szóláshoz a nemorosz ortodox kiküldötteket, amikor az egész ortodoxiát érintő ügyekről folyt a vita. Moszkva és Konstantinápoly pátriárkátusának jóviszonyára barátságtalan fényt vet az orosz ortodoxiának az a kifejezett óhaja is, hogy az általa egyoldalúan alakított és egyedül tőle elismert lengyel, cseh és amerikai egyházakat mint autokefál közösségeket kezelje az ortodoxia s úgy hívja meg a készülő zsinatra. A moszkvai pátriárkátus engedelmességében álló franciországi ortodox egyház püspöke, Msgr. Pierre L’Huillier erős tevékenységet fejt ki Nyugaton az orosz ortodoxia álláspontjának elismertetése érdekében. Moszkvának távolabbi céljait is felfedi az a törekvése, amellyel széles publicitást igyekszik biztosítani annak az elméletnek, amelyik szerint az ortodoxia egyházainak autokefál jellegéből az is következik, hogy az egyes egyházak felett még az egyetemes zsinatnak sincs intézkedési joga. Amikor azonban azt mondj a, hogy az egyetemes zsinatok sohasem képzelték magukat egyházak-feletti szerveknek, történetileg valótlanságot állít. Ennek a felfogásnak a zsinat szemszögéből az a bökkenője, hogy egy zsinati intézkedés csak akkor lehetne érvényesnek tekinthető, ha azt a helyi egyházak érvényesnek ismerik el. Ez azonban a zsinat teljes megbénítását jelenti, mert egyetemességében hozott határozatait bármelyik helyi egyház visszautasíthatná és érvényteleníthetné. a helyzet mégsem reménytelen Az ortodoxia nagy többsége a zsinat fontosságát és szükséges voltát elismeri. Egy olyan keleti egyház van csak, amelyik tartózkodó magatartást mutat a készülő zsinat irányában. Ez a konzervatív beállítottságú, "külföldi szinodális orosz egyház", amely az orosz forradalom után alakult, metropolitája a második világháború végéig a horvát Karlovicon élt, Titó elől Münchenbe tette át székhelyét, majd onnét New Yorkba távozott. Hívei közé szerb, román és francia ortodoxok is tartoznak s a görögországi "disszidens" keletieknek, akik a régi egyházi kalendárium makacs hívei s a görögországi hierarchiával ellentétben állnak, nemrég püspököt is adott. Ettől a csoporttól eltekintve azt mondhatjuk, hogy az egész ortodoxia várakozóan néz a zsinat elébe. Főpapjaik és teológusaik komolyan előmozdítják az előkészítő munkálatokat és arra törekszenek, hogy a zsinat kívánatosvoltával híveik is minél szélesebb körök
