A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

108 i' • ~ • " > mA ás Datem Szeder Mihályi A lőcsfalvi pap naplójából: K arikás Albertné szalonnát pi­rított a tűzhelyen. Illata csik­landozta ura orrát, aki éppen be- retválkozott a törött tükördarab előtt, amit az ablakrámához tá­masztott. Asszonya közben a tükördarabban megjelenő arcot vizsgál- gatta. Nézte a szemeit, a szappanhabtól részlegekben megtisztuló ar­cának vonásait. Bizony félt, határozottan félt, hogy ura tán el fogja veszíteni az eszét. Már hosszabb ideje furcsa dolgok történtek éjje­lenként az ágyban. Most fordult elő először, annyi évi házasság után. Ura éjjel álmában beszél. Néha kiabál. Szegény Erzsébet, a felesé­ge, szinte megdermedt mellette... Ahogy hallgatja az értelmetlen, összefüggéstelen szavakat...-Megöllek... te... leszámolok veled, te... te gazember... te bitang... Leszúrlak, mint a disznót... Ne... ne... ne bánts... ne, te, ne... Jóska, te... ne ölj meg... Es ez így megy, míg horkolva, hörögve tovább nem alszik... Kibírhatatlan... Idegeimre megy... Ilyenkor, mikor ébren van, sem­mi különöset nem tapasztalok rajta... Mintha éjszaka, álmában egy egészen más ember lenne... Ha felébresztem - töprenkedik magában Erzsébet - úgy tesz, mintha semmiről sem tudna... Megfordul, szu­szog és elalszik. Micsoda éjjelek... Még jó, hogy nincs gyerekünk, mind halálra riadna... Albert kész van aberetválkozással, rendbeszedi magát, bereg­gelizik és siet munkába, a helybeli szeszgyárba, ahogy büszkén ne­vezik a kis szeszfőzdét errefelé. Mert ott dolgozik. Tán csak nem megy a szeszgőz az agyára? - gondolja az asz- szony, mikor ura elment. - Mitévő is legyek? ■ Erzsébet végre elhatározza, hogy átmegy a szomszéd faluba a Az agyrém...

Next

/
Thumbnails
Contents