A Szív, 1974 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
106 a "Teremtés könyve' zöldül és magot hoz, és gyümölcsöző fát, mely gyümölcsöt hoz faja szerint, belsejében maggal, a földön. Úgy is lön. Hajta ugyanis a föld füvet, mely zöldül és magot hoz, faja szerint, s fát, mely gyümölcsöt hoz, mindegyik maggal, faja szerint. És látá az Isten, hogy jó: és lön este meg reggel: harmadik nap." Ezek után a szentíró sorba veszi a leírt világtájak ékességeit. Elbeszélése szerint az Isten a negyedik napon a nappal és az éjszaka birodalmának ékességeit hozza létre és pedig azért, hogy az embert szolgálják. "Mondá továbbá az Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán és válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és esztendőket, világoskodjanak az ég boltozatán és világítsanak a földre. LJgy is lön. Megalkotá ugyanis az Isten akét nagy világítót, - a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán - és a csillagokat, és az ég boltozatjára helyező őket, hogy világítsanak a földre, uralkodjanak a nappalon és az éjszakán és válasszák el a világosságot a sötétségtől. Es látá az Isten, hogy jó. Es lön este meg reggel: negyedik nap." Tudjuk, hogy mennyire fontos elemek voltak a keleti vallások* ban az égitestek. A zsidó nép őstörténetétől kezdve állandóan annak a vallásnak a közvetlen közelében élt, amelynek legfőbb istensége Mar- duk, az újjászülető napisten volt. A babiloni panteon e főistenségének a kultusza a Kr.e. 1700-500 közt, tehát 1200 éven át virágzott: szinte teljes egészében annak a kornak a kezdetétől, amelynek elején a zsidóság ősatyja, Abrahám, pogány környezetét elhagyta; addig a századig, amelyben babiloni fogságából a nép maradéka hazájába visszatérhetett. Marduk, a napisten, győzte le az Apsuhalálát megbosszulni akaró Tiamatot, vágta ketté ennek testét és alkotta meg belőle a világot. Mint a világ urát és az élet forrását tisztelték. Kultuszának a központja Babilonban az Esagila templom, a 91 méter magas lépcsős torony volt. Újesztendő ünnepénekörül amonumentális szentély körül vonult fel az istenek körmenete, benne Adad, az esőnek, a viharnak, a földrengésnek, az éhínségnek az istene, aki a babiloni panteonnak titkára is volt; az alvilágnak és a halálnak, a háborúknak és viszontagságoknak rettegett istene, Nergal; Sin, a hold istene, Ta- muz, a földművelés istene, Dagan a vegetáció istene; az istennők közül a legnagyobb tiszteletben részesített Istar a háborúnak és a szerelemnek az istennője és a rendkívül népes mitológiának számos más alakja. Ezek közül hetet az égitestekkel hoztak vonatkozásba. A ma is meglepően pontos csillagászati megfigyelések a vallást szolgálták.
