A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
46 apróságok hogy - bár Isten szavára nem figyeltem, a büntetése mégsem ért utál... Érdemes ezt a strófát párszor átolvasni és rájönni, hányféleképpen értelmezhető. Még az olyan hivatalosan • ha kényszeredetten is - elismert költő, mint Leonid Martynov, sem riad vissza verseiben a halál témájának felvetésétől. A rendszer nyílt ellenzőjénél, Andrej Sinjavskinál már érthetőbb, ha ilyen sorokra találunk: Eleget beszéltünk már az emberről! Itt az ideje, hogy Istenre is gondol junk... Vagy itt van mutatóba egy versszakasz Victor Velskitől: Döbbenetes! Nem hiszek az Istenben, de úgy élek és úgy gondolkodom, mintha mégiscsak hinnék Benne! Mindenesetre érdekes jelenség. Mintha megsejtenék az Isten létezését. Ott van O tudatuk hátterében. Nincsenek még éles, jól kivehető vonásai. Messzire van még tőlük • úgy érzik • a hűtlenségeik, az árulásaik miatt. így kerül köl teményeikbe Júdás alakja. Egy szintén párttag fiatal költőnő, Margarita AIigerova, így ír például Tintoretto utolsó vacsora festménye előtt merengve: Egész elől, az asztalnál, Júdás. Messzi távol, mintegy a ködben: Krisztus. (így van ez mindig...) Aztán itt van egy pár sor az időközben elmegyógyintézetbe internált, szintén fiatal Natalíja Gorbanevskajától: 0 Istenem, ó Uram, merre vagy Te? És milyen vagy? Tekintetedre nem találok az összevisszaságban. Nem csodálatos ez?- Az is érdekes, hogyamagát nyíltan "nonkonformistának" hirdető énekesés költő vadzsenijük, az 1955. óta párttag Bulat Okudzsava, egy Francois Villon (a francia középkor konformistának szintén nem mondható költő egyénisége) emlékére szentelf versét imádság formájában fejezi be: Amíg még forog ez a föld • Uram, mutasd meg hatalmadat! Tedd, hogy a hatalomittasok ereje ne győzedelmeskedhessen: a nagylelkűnek adj szabad levegőt,
