A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
43 * p r ó s á § o A- ■ ■— — gépünk Maria-tiszteletének eredeti gondolkodású, szorgalmas kutatója volt a szegedi születésű Kálmány Lajos (1852-1919), később csanádpalotai plébános és neves etnográfus. Az öregúrnak kedvenc vesszőparipája volt az az elmélet, hogy a magyar szívekbe azért gyökerezett olyan kiírthatatlanul bele a Mária-tisztelet, mert a Boldogasszony tulajdonképpen ősvallásunk egyik istenasszonya volt. Erről szóló, ma már inkább kuriózumszámba menő tanulmányát 1855-ben ki is adta az Akadémiai Értekezések 12. kötetében a Magyar Tudományos Akadémia. Boldogasszonynak szegedvidéki és alföldi népi tiszteletében főként a születéseknél tulajdonítottak hathatós segítő és közbenjáró szerepet. A szülőasszony számára vetett ágyat Boldogasszony ágyának is nevezték. A gyermektelen asszonyok őszinte egyszerűséggel bíztak abban, hogy gyermek után áh Hozásukban a Boldogasszony közbenjárását kell kérniük. Sok helyen azonban ezen a Boldogasszonyon nem Szűz Máriát, hanem Szent Annát értették (a hagyomány szerint ez a Boldogságos Szűz édesanyjának a neve • az apokrif iratok közül a 170. körül írt Jakab protoevangéliuma'' tartalmaz róla is, férjéről is féligmeddig a valóságban is gyökerező történeteket). Ez a Szent Annával való népies "össze- tévesztés" abban a nyelvi logikában leli alapját, amely a család legidősebb asszonyát "nagyasszony", leányait vagy a család fiatal asszonykáit "kisasszony" névvel jelölte. Ebből a logikából nem kellett nagyot ugrani ahhoz, hogy Nagyboldogasszonyon (Mária mennybemenetele ünnepének hivatalos neve) Szent Annát, Kisasszonyon pedig (Kisasszony napja: Mária szept. 8-as születési emlékezete) a Boldogságos Szüzet értsék. A népi áhítatban így Nagyboldogasszonnyá előléptetett Szent Anna tiszteletére a Pünkösdöt követő kilenc kedden böjtöltek a segítségét kérő, gyermek után áhítozó asszonyok. Boldogasszony főkötőjének mondták a "Boldogasszonyágyas", szü- léstváró asszony fejkendőjét, mert ebben kellett ágybafeküdnie. Ennek a fedettfejű állapotnak a miértjét is meg tudta okolni a népi áhítat: mert a Boldogasszony (Szűz Mária) mindig főkötőt hordott... Boldogasszony pohara volt az a pohár, amelyből az édesanya keresztény múltunkból
