A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
az egyházaktól az Egyházig 3 pásztor "-ról beszél (10,16). Ha ezt kiegészítjük a feltámadást követő krisztusi kijelentéssel, "legeltesd bárányaimat,.. .juhaimat" (Jn. 21,15-17), még az is világosan látszik, hogy a nyáj egysége a pásztor egységén alapul. Az egyházatyák közül Ciprián ír erről a témáról s egyik levelének idézete van aranybetűkkel vésve a Szent Péter-temp- lom kupolájának belső alapkörére: "innét indul ki a papság egysége". De Ciprián még kifejezettebben is ír erről: "A többiek is apostolok voltak, mint Péter, de a primátust Péter kapta... Mindnyájan pásztorok, de csak egy akolról van szó, amelyet egyességben és egyformán gondoznak az apostolok... Ha valaki ehhez az egységhez nem ragaszkodik szilárdan, gondolod-e, hogy a hithez ragaszkodik?... Ha valaki eltávolodik Péter székétől, amely az Egyház alapja, biztos lehet-e abban, hogy azért az Egyházhoz tartozik?" (Az egységről No. 4). - Tehát egy Egyház van. Ahogy a krédóban is mondjuk: "hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban". És ez az egység semmit el nem vesz a különféle helyi egyházak valódiságából. Ők is, püspökeikkel, Krisztus helyi egyházai s mindegyikük együttesen az egyetlen és ugyanazon Egyház. "Helyi és univerzális" - a vatikáni zsinat fényénél Az Egyházról vallott tanok - mint futtában láttuk - az apostoli időktől kezdve a hívek tudatában állottak. Ezek a tanok aztán a 19. század folyamán, az első vatikáni zsinaton, századunkban pedig a másodikon kifejezetten és világosabban körülíródtak, mint ősihagyományokban gyökerező hitünk mondanivalói, amikor a zsinatok a római apostolutód irányító és vezető jogait hangoztatták a helyi egyházak felett és azt a Péter székéhez kapcsolt isteni adományt, amely utódait a hit és erkölcs kérdéseiben csalatkozhatatlanná teszi. Róma püspökének kormányzó hatalmát, ennek a hatalomnak a természetét értteti meg velünk alaposabban a második vatikáni zsinat, amikor a püspöki kollegialitásról beszél. Ezt a fogalmat nem mostanában találták ki. Alapjaiban benne van ez a kinyilatkoztatásban, nyomát találjuk a Szentírásban is és a hagyományban, ahogyan az apostolok együttese, kollégiuma, történetileg kialakult. A zsinat csak ezekre reflektálva mélyítette el, hozta részleteiben felszínre a kollegialitás természetéhez tartozó ismereteinket. "Ez a kollegiális egység - mondja a zsinat (Lumen Gentium 23,1) - nyilvánvaló abból a kölcsönös kapcsolatból, amely a helyi püspökök és egyházaik között egymással és az univerzális Egyházzal fennáll. A római pápa, mint Péter utódja, tulajdonképpen örök s látható forrása, alapja a püspökök és a hívek sokasága egységének. A helyi püspök viszont saját egyházában szintén látható alapja saját, az univerzális mintá