A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
apróságok 45 hallatszották, amelyek a trójai falovat emlegették és kifejezték abbeli aggodalmukat, hogy a moszkvai pátriárkátussal tulajdonképpen a szovjet kommunizmus akar a Világtanácsba beférkózni. Nehéz eldönteni, igazuk volt-e vagy sem az aggodalmaskodóknak. Az orosz valóság nagy talány. De nincs talán messzire az igazságtól az a kiegyensúlyozottabb felfogás, amely a Világtanács többségében alakult ki a moszkvai célokat illetően. Ez a Világtanáccsal kapcsolatos 180 fokos ortodox fordulatot azzal magyarázza, hogy a szovjet kétségtelenül politikai előnyök reményében engedte meg a Világtanács ülésein való részvételt és a tagság-kérelmet. Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozza ez a vélekedés, hogy az orosz ortodoxia őszinte kívánsága volt a csatlakozás s a szovjet vélt politikai előnykeresését is hajlandók kihasználni, csakhogy valamiképpen kiléphessenek izoláltságukból. - Hasonló álláspontváltoztatást láthattunk az orosz ortodoxia részéről a vatikáni zsinattal kapcsolatban. 1961-ben hosszú cikk fejtegette ("Non possumus" címmel) a moszkvai pátriárkátus lapjában, miért kell visszautasítaniok a meghívást, miért nem küldhetnek megfigyelőket. Az egész meghívás csak arrakísérlet - írták többekközt - hogy Róma uralmát az ortodoxiára is kiterjessze. 1962. október lián, a zsinat megnyitásának napján érkezett a Keresztény Egység titkárságának címére Moszkvából a távirat: a pátriárkátus 3 megfigyelője holnap érkezik Rómába. (Ez a távirat mellesleg Konstantinápolyban keltette a legnagyobb meglepetést.) Huszonhárom éve is elmúlt annak, hogy Dr. Fisher, az akkori canterbury érsek, egy Cambridge! beszédében annak a vágyának adott kifejezést, hogy az úgynevezett "szabad" egyházaknak visszakel- lene állítaniok egyházi szervezetükbe a püspöki hivatalt. Szabad egyháznak nevezik Angliában azokat a vallási testületeket, amelyek tagjai nem anglikánok és nem katolikusok. Régebben "dissenters" vagy "nonconformist" elnevezést is használtak velük kapcsolatban. Közéjük tartoznak a metodisták, az angol presbiteriánusok, kongregacionalisták, baptisták, kvékerek, unitáriusok, pünkösdisták és újabban mormonok. Közös jellegzetességük, hogy mindnyájan ellenzői az egyház államtól való függésének és főként a 19. század idejére eső élénk térítő tevékenységük az államhatalmat korruptnak tartotta. A Szentírásra hivatkozva hirdették, hogy az államhatalomnak semmi joga sincsen az egyház felett. Számukat 4-5 millióra becsülik (Angliában) és manapság nincsenek nagy hatással sem a köz-, sem a vallásos életre. anglikánok, metodisták
