A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

38

rekviem • biciklistáért

Családi körben nem egyszer átbeszéltük gyermekeinkkel aha- lál nagy emberi témáját s most, hogy belépett körünkbe, nemkellett sokat találgatnunk a "miért"-re a feleletet. A temetésről és a temetőkről is szó esett közöttünk s tudták a gyerekek, hogy mi egyikért sem rajongunk különösebben. Nekik is tetszett férjemmel közös tervünk: mi az egyetem orvoskarán a laboratóriumnak hagyományozzuk a tetem írókét. A család aztán egy meghatározott napon majd igazi keresztény szellemben, a feltámadás tudatánakelőízével mondat lelki üdvünkért egy szentmisét.

Azt is mindig hangoztattuk, hogy a temetkezési vállalkozók ra- vatalozási cerem óniái nekünk túl mesterkéltnek látszanak; a kikozmetikáit hullák, a "fogadás" hangulatú virrasztás, az elföldelés külsőségei a mi szemünkben csak arra lennének jók, hogy elködösítsék elmúlásunknak igazi jelentőségét.

Azt persze nem gondoltuk, hogy gyerekeink közül bármelyik is előttünk távozik el majd az élők sorából. Most, hogy Márk, a legkisebb fiunk meghalt, azért világosan tudtuk, mi a teendőnk. Családi beszélgetéseink alkalmával Márk is nem egyszer kifejezte, hogy "öregkorában" ő is egyetemünk orvosi laboratóriumának adja majd tet-mét.

Hátra volt még a lelkiüdvéért mondandó szentmise kérdése. Egy vasárnap délutánra terveztük, Márk halálának az oktávájában. Azt éreztük, hogy az ő emlékének ilyen "megülése" csak akkor illő igazán az ő személyiségéhez, ha nem kicsi, nem zártkörű, nem "sablonos" és nem a reménytelen bánat árad belőle. Azt is éreztük, hogy ebbe a tervünkbe barátainkat, az övéit meg a mieinket is be kell kapcsolnunk. Márknak egyébként is kedvenc lemeze volt az "I get by with a little help from my friends" (majd csak megúszom valahogy, ha barátaim segítenek egy csöppet) - a Beatles tolmácsolásában.

Először egy barátunk segítségét kértük, aki édesapja halála alkalmából már kivitelezett ilyen "perszonalizált" kis emlékszertartást. Márk barátai kérés nélkül is előkerültek - talán a serdülők mesés és ösztönös megérzésétől hajtva - s ők is segítettek a tervek kialakításában.

AAárk hittanára, Dom Sebastian Moore, vállalta a liturgikus részét a terveknek; homíliát és eucharisztikus imát készített. A férjem válogatta ki a szentírási olvasmányokat; Márk barátai egy szép, halálról szóló szövegnél kötöttekki Angelo Patri írásaiból; leányunk, Márk nővére, aki a családot képviselte a liturgikus cselekményekben, egy