A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
28 divatba jött a sátán esetek szaporodásáról pszichiáterek és lelkipásztorok egyre többet beszélnek s az "esetek" számának csak növekedése várható a közeljövőben. Kár, hogy mindez épp olyankor történik, amikor a katolikus egyház éppen szkepszissel kezeli a sátán, a megszállottság, az exorcizmus világát (nemrégiben szüntették meg az alszerpapi fokozatok között az exorcistáét). Az anglikánok ugyan épp napjainkban készítettek egy korszerű ördögűző szertartásszöveget, de ez lehet, hogy csak katolikus ellenhatás náluk. Bennfentes ismerőik között sokan állítják - nem minden malícia nélkül - hogy az anglikánok a ce- libátust is hajlandók lennének bevezetni abban az esetben, ha Róma véletlenül papjai kiházasítására gondolna. A nyugati vallásokban kétségtelenül rit- Igazi- és álmegszállottság ka jelenség a megszállottság, bárvalamilyen formában sohasem hiányzott belőlük. A kérdés szakemberei szerint a démoni, az ördögi megszállottság csak egyik (méghozzá ritka) formája a megszállottságnak. Legtöbbjük kételkedik abban, hogy az újszövetségi szentírásban elősorolt eseteken kívül valaha is előfordultak; vannak olyanok is, akik ezeknek az eseteknek a valódiságát is tagadják (nem azt, hogy megtörténtek, hanem hogy démon állt volna a jelenségek mögött). A hívők világa azonban rendszerint nem a szakértőkhöz igazodik s az utóbbi években a protestáns pünkösdista csoportok növekedése, a katolikus karizmatikus mozgalom sikerei, a különféle gyógyító (csodás) hatású imagyülekezetek mellett a megszállottság állapotának lehetőségeiről meggyőződöttek tábora is felszaporodott. A nem pünkösdista beállítású keresztények is sok mindent az ördöggel magyaráznak meg (miután kétségtelennek látszik, hogy bizonyos e- semények és jelenségek mögött nem állhat az Isten). A katolikus táborban divat volt nem "a priori" (a számba jöhető természetes okok átvizsgálása előtt) elfogadni az ilyen jelenségek sátáni jellegét. Az új szentíráskritika demitologizáló irányzata, a tudományok diktálta világszemlélet is hozzájárult egy bizonyos "hűvös" és tartózkodó magatartáshoz minden természetfeletti jelenséggel szemben. A szekularizálódó világ apostolai, a "halott Isten" teológiájának magyarázói sem gondolták volna, hogy pont az őnyakúkba esik majd a természet- felettinek egy megújuló kultusza, amelynek csak mellékjelensége a karizmatikus mozgalom vagy a "hittel gyógyítás" új népszerűsége. A közelmúlt krízisei (egyeseket a vietnámi háború morális problémái, másokat az abortus vagy a pápai csalatkozhatatlanság körül dúló viták borítottak ki régi önmagukból) mind hozzásegítettek ennek az új természetfeletti légkörnek a beéréséhez - s ebben a megszállottság (igazi- vagy álformájában) is tekintélyes helyet kapott.
