A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
18 újulást. Ugyancsak tavaly apácák hívták fel figyelmemet egy karizmatikus stílusú "imádságos házuk" (Convent Station, New Jersey államban) működésére s meg is hívtak ebbe a házukba. így kerültem először közeli és közvetlen kapcsolatba a mozgalom tagjaival s mondhatom, hogy mély benyomást keltett bennem az az autentikusan keresztény légkör, amivel náluk találkoztam. Ezekután mi Emlnenciád véleménye a mozgalomról? Önök előtt sem titok, hogy az én meggyőződésem szerint a zsinati megújulás szellemének gyakorlatba átvitele az institucionális egyház struktúráinak és formáinak megújulását feltételezi. Úgy vélem, ez egy bizonyos adaptációs vállalkozás, amelynek folyamán a struktúráknak szét kell nyílniuk, hogy az "isten népe" jobban jelen lehessen bennük - csak így valósítható meg a zsinatnak az a vágya, hogy a laikusok "közös" felelőssége érvényesülhessen az egyház ér létében. De ez csak egyik oldala a problémának. Mert ezeknek az új "adaptációknak" belülről kell jönniük, a Szentlélek sugallásá- ból, működéséből. Csak így remélhetjük, hogy a kollegialitás és a "kölcsönös felelősség" annyit emlegetett eszméje valósággá válik az Egyházban. Nos, én szoros összefüggést látok ennek az igazi kölcsönös felelősségnek a megvalósulása és az autentikusan karizmatikus megújulás között. Mert a belső, a lelki megújulásra ugyanolyan szükségünk van, mint a strukturálisra. Az Egyház Krisztus teste. A struktúrák érthetően fontosak, de ne feledjük, hogy az életet a Szentlélek leheli beléjük. Ha dolgoznunk is kell a struktúrák újításán, még fontosabb, hogy az egyház benső élete a Szenti élekben megújulhasson. Párbeszédeink is csak akkor lesznek termékenyek, ha őszintén fel merjük tárni, ha "kidobjuk" magunkból problémáinkat és megnyílunk a Szentlélek bölcsességének befogadására. Az annyira áhított, az igazi "kommúnió", az egybeforrásunk csak Benne valósulhat meg. Kívülállók számára legszembetűnőbb nálunk az "e I rag ad ta t ás nyelvének adománya". Mit tart erről Emlnenciád? Mindenekelőtt azt hangsúlyozom, helytelen lenne azt az álláspontot elfoglalnunk, hogy a nyelvek adománya "képtelenség", "értelmetlenség" vagy "jelentéktelen valami". A Szentírás elég világosan beszél erről, mint egy olyan isteni adományról, amelyet nagyra értékeltek. Másodszor: akik Szent Pál "tiltására" hivatkoznak ezzel kapcsolatban, jobb, ha utánanéznek a szövegnek. Nem tiltja meg ena karizmatikus megújulás
