A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
4 Dél-Amerika őslakói meskediksezek egymással rendszerint ellentétes törekvések. A béke több, mint egyszerűen a hadviselés szünetelése. Harmonikus társadalmi rendszert is igényel, amelyben az emberek akadálytalanul kifejleszthetik egyéniségüket, berendezhetik egyéni életüket. Az emberiség átnevelése a béke értékelésére hosszadalmas nemzetpedagógiai folyamat. A világban feszülő ellentétek viszont gyors és halaszthatatlan megoldásokat követelnek a béke megmentésének érdekében. S valóban gyors - ha ezáltal csak részleges és nem is teljes - tevékenységre van ma szükségünk ezen a vonalon. Az ember harci ösztöneit csak azzal fékezhetjük, ha elvesszük tőle fegyvereit. Magyarul: leszerelésre van elsősorban szükség. Ehhez persze a népek közti kölcsönös bizalom lenne az alap - de ez a mai gátlásnélküli fegyverkezés iramában nehezen képzelhető el. A "gyors" megoldások sem mentenek fel egy felfogásbeli átnevelés könyörtelen véghezvitelének kísérletétől. Be kell látnunk, hogy a kölcsönös fenyegetettség állapota - vagy hogy diplomatikusabban fejezzük ki magunkat - az erők egyensúlyban tartása nem lesz képes a békét biztosítani. Nekünk keresztényeknek két végletet kell elkerülnünk ebben a kérdésben. Az optimizmusét, amelyik azt véli, hogy az emberi józan ész és belátás majd magától győzedelmeskedik a béke akadályain. Es a pesszimizmusét, amelyik azt gondolja, hogy hiába minden, a békénk ügye máris veszve van. A világbéke napján, január elsején mondotta 1973-ban a Szentatya: "A béke lehetséges". Ezt akijelentést nemcsak vigasznak szánta. Buzdítás ez arra, hogy minden lehetőt megtegyünk, egyetlen járható utat se hagyjunk felderítetlenül. Békére átállított gondolkodás- mód, a béke (és nem az erőszak) szükségességének belátása, a nemzetközi katolikus szervek békemunkájának támogatása - ez az, amit a béke nagy és sorsdöntő ügye tőlünk is elvár manapság. MISSZIÓS IMASZÁNDÉKHOZ: fíel-Amvrika oslakoi T^Tem véletlen, hogy Délamerika ma a keresztény világ figyelmé- ^ nek központjába került. A politikai események, a fejlődésnek indult kulturális élet egyként okai ennek. Ezenfelül Délamerika egy nagy kibontakozás előtt álló földrész is manapság; népeinek vitalitását igazolja az a tény is, hogy születési számarányuk felülmúl minden más kontinenst a világon.