A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

48

apróságok

másnak, a szöveg valódi szava-e vagy csak idézet, a tárgyalt téma lényegéhez tartozik-e vagy csak mellékesen alfelosztási és összekötő szövegben fordul elő, s végül milyen szótőből származik, miféle ragozási formákat vesz fel. Joggal mondhatjuk: csakugyan ez az, ami eddig hiányzott - legalábbis a középkori latinság búvárainak...

" r~Y~)enjetek... tegyétek tanítványaimmá az összes népeket, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére" • mondja az Úr tanítványainak (Mt. 28,18-20). - Az apostoli küldetés mindig is ez volt lényegében és napjainkig ez maradt: meg kellett ismertetni a világgal Istent. Ez a mi evangélium mellett ta- núságtevő életünknek is a lényege. De ismerjük-e mi Istent? S ha igen, honnan? • Két forrás is áll rendelkezésünkre: belső világunkésa bennünket körülvevő, külső világ. A külső világból jöhetünk rá arra, amit a valamikor megérdemelten népszerű angol katolikus író és esszéista, Chesterton, lapidárisan így sűrített egy mondásba: "Ha valami létezik, hát Isten biztosan létezik". Ez az"érv”azokságén alapszik • űrhajósaink le tudnak szállni a holdra, de a holdat nem mi raktuk oda, ahol van. Lehet, hogy nem mindenkit győz meg ez az okoskodás, sokunk számára a- zonban van valami érvényesség benne... - Belső világunkból: az "isteninek”, a "természetfelettinek" abból a velünk született és emberből egészen ki nem irtható megsejtéséből, amelyik hányatott életünk ünnepibb napjain szinte bizonyosság erejével hat reánk - amikor szinte "tudjuk", hogy a valóság "több", mint amit érzékeinkkel megtapasztal hatunk; ez a mi felmérhető, "észrevehető"világunk túlutal a pusztán "emberi"-n.

Minden nagyobb vallásrendszerben ezen a világon él a hagyomány, hogy Isten szólt az emberekhez. Szentként becsült iratok őrzik ezt az isteni szót, amelyen keresztül Isten közölt valamit Önmagából, megismertette Adagot az emberiséggel. - A kereszténység is szent irataiból ismeri elsősorban Istenét közelebbről. Az Ószövetségből ennek az Istennek hármas képe tárul elénk: mindenek Teremtője, népének védelmezője és Szabadítója, választót fainak jóakaró Szövetségese. Csak futtában is érdemes arra felfigyelni, mi mindenben különbözik ez az istenkép az antik világ istenségeitől. Azok az embersors iránt közömbösek, ha nem egyenest rosszakaratuktól kell rettegni; Ez moga a jóakaró szeretet. Igaz, feltétlen hűséget követel, de még szigorú ószövetségi előírásai és parancsai mögül is jóindulata tetszik ki. Az Újszövetség, a közénkszállt Fiú felvilágosító működése révén tovább tökéletesíti ezt az Isten-ismeretünket. Tőle tudjuk meg bizonyossággal, hogy a mi Istenünk a legmagaelmélkedés - pér sorban