A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

Lourdes

31

De egy lourdesi zarándoklat igazi jellegzetességei nem a fiatal vagy az öreg, nem a városi vagy falusi, hanem a beteg zarándokok. Az ember lépten-nyomon bel éj ük botlik. Kis háromkerekű tolószékeiken vagy hordágyukon ott látjuk őket a grotta előtt, a nagy téren, X. Piusz bazilikájában, a városka utcáin - mindenütt. A tavalyi szervezett zarándoklatokon 65,000 beteg érkezett ide, közülük 40,600 külföldi.

Jelenlétük megrázó hatással van zarándokokra és turistákra egyaránt. Egy embercsoport, amelyik különben "rejtetten és láthatatlanul" éli a maga szenvedésekkel és egyedülléttel telített életét, most "mindenki szeme láttára" itt van előttünk. Szinte kihívó hatással vannak az egészségesekre; ezek itt találkoznak, elvegyülnek, elbeszélgetnek azokkal, akiket különben betegségük miatt nem is látnának vagy szántszándékkal elkerülnének.

Sok Lourdesben megfordult zarándokot egy életre megkap a szenvedésnek és testi nyomorúságnak ez a közeli, kézzel kitapintható élménye. Ahogy egy egyetemista lány mondotta: "Valóságos revelá- ció erejével hatottak reám. Eddig életemben nem láttam közvetlen közelből igazán beteg embert. Ez a zarándoklat kellett ahhoz, hogy megsejtsek valamit életük drámájából, magányukból, kommunikációs igényeikből".

"árom milliós embertömegre nem egyszerű berendezkedni. A hosszú évek következtében Lourdesnek a gyakorlata és az eszközei is megvannak ehhez. Párizs és Nizza után Franciaország harmadik, szállodákkal legjobban ellátott városa. Tizenhatezer szoba áll a zarándokok rendelkezésére 226 (komfortjuk szerint egytől négy csillagig jelölt) szállodában, 151 családi penzióban, 25 csak egy bútorozott szobát, de étkezési lehetőséget nem adó szállóban.

Annak még a lourdesi polgármester (radikális-párti!) is tudatában van, hogy városkájának anyagi bázisa a "turisztika" (ő ilyen 'laikus" névvel nevezi a zarándoklatokat). A kegyhely és a zarándokok tömege nélkül Lourdes a maga húszezer lakosával egy hegyek közt felejtett vidéki városka lenne.

Főként a kereskedők nem panaszkodnak az idegenforgalom miatt. Legfőképpen nem az ú. n. kegytárgykereskedők. A vonatról leszálló zarándok már az első lépések után szédülten néz körül s azt hiszi, hogy "Ali baba kincsesbarlangjába" került, annyi értéktelen és ízléstelen csillogó boltocska szegélyezi útját. Ráadásul még csaknem mindegyik üzlet egy szentről van elnevezve s a rátartibbak tábláján az is olvasható, hogy "a Vatikán szállítója" (talán valami római sekrestyés-feleség vásárolt egyszer náluk lourdesi emléket). Az á