A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
Cser atya írásaiból 21 épített, félig a kőbe vágott házak Názáretberu Fönn a konyha, kis szoba, munkahely, korahajnaltól a déli óráig, aztán a hőség ellen lent, a hűvös kövek között háló, lakószoba. Itt is az egyszerűség lenyügö- zőbb, mint a tiszteletteljes későbbi kegyelet templomépülete. A szűk názáreti utcákon sétálva a zarándok a szikrázóan kék ég fényéből, a forró és száraz levegő belélegzéséből, a régi házak jeleiből, a lakosság mozdulataiból és arckifejezéseiből igyekszik visszaidézni az elmúlt évszázadok immár két évezredes színhelyét. Ebben segít "Mária forrása". Ez a forráskút, az egyetlen a faluban, visszavezet a történelmi időkbe. Mária csak ehhez a kúthoz járhatott vízért, a kancsót vállán tartva, fátyolát arcára vonva, a- hogy ma is teszik az asszonyok, mikor a forráshoz mennek korareggel és késő délután vízért. A forrás akkor is frissen, gyöngyözve adta vizét. A vizet, ennek a száraz, esőtlen földnek legnagyobb a- jándékát. Amint a várost elhagyni készültünk, önkéntelenül is Lukács evangéliumának első fejezete szűrődött emlékezetembe. Lassan, de határozottan, mint Mária Forrásának vize a száraz homokba ott a forrás körül. Az angyal jelenése után ugyanis így szólt a Szűz: Az Úr szolgálólánya vagyok, legyen úgy, ahogy izeneted hozod. Az angyal elhagyta a Szüzet, de inkább szívébe szállt, mint a felhők közé repült. Új élet indult Mária szíve alatt, Isten Lelkének termése, Jézus fejlődött ott emberré. Amint a város határában kanyargóit autónk, az arab vezető vállára tettem a kezemet.- Nézze csak, ott egy keskeny út vezet a dombokon át és eltűnik a messzeségben. Hová vezet az az ösvény?- Júda városkáiba - felelt az arab. Figyeltem az ösvényt, am ennyi csak látható volt belőle. Köves talajon kapaszkodott föl, föl. Eszembe jutott ismét Lukács evangéliumi följegyzése. Mária fölkelt és sietve elindult Júda egyik városába, ahol Zakariás házába lépett és üdvözölte Erzsébetet. Erzsébet, a gyermekkel áldott idősebb asszony szülte a világra Jézus e- lőfutárját, a robusztus Keresztelő Jánost. És a Jézushordozó gyereklány sietett, hogy - lévén az Űr "szolgálólánya" - elkezdje a "szolgálatot". Hogy segítsen Erzsébetnek, gondaiba vegye, körülötte legyen. A tizenkétkilométeres út a hőségben, mezítlábosan nem mai autóút volt autókerekeken, síma betonúton. Hajnalban indulhatott, megpihent a déli órák hőségében és folytatta útját napszálltáig. Ott a sivár, köves dombok között született meg szívében a halhatatlan üdvözlet, a Magnificat. Magasztalja az én lelkem az Urat, lelkem uj
