A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
(a ló'csfalvi pap naplójából) 19 annak idején Molnár Jánosnak a szomszéd sírhelyében ásták meg a sírját.- Kend most várjon itt rám, míg beszélek a családokkal. Vagy ha akarja, jöjjön velem, hiszen kend is hivatalos személynek számít. • Molnár anyó nem tudta mire vélni ezt a váratlan látogatást. Kiabálni kellett a fülébe, mert már igazán nehéz hallása volt. Mikor végre megértette, miről van szó, elkezdett magában hangosan motyogni foghíjas szájával.- Nyugodjék békében... mi?!... Oszt most jön ez a két "halottháborgató"! Még halóporába’ se haggyák nyugton szegínyt... Oszt Ő mondja még, hogy "nyugodjék békében"... A lőcsfalvi pap restelkedve hallgatta ezt az imádságos piron- gatást. S hiába volt minden rábeszélő tehetsége. Molnár anyó megmakacsolta magát.- Nem engedem! Nem! Ne háborgassák, aki meghótt!... Hagy- gyák, ahun van!... Nekem mindegy, hová temetnek... Haggyák bé- kibe! A pap gondolta, hátha a Kormos ék belenyugszanak Molnár a- nyó kívánságába. Úgyis szomszédok.-No, jöjjön Feri bá, menjünk Kormos ékhoz. Ott is előadták, hogy mi járatban vannak.- Azt nem - siránkozik özvegyült Kormosné - az a mi sírhelyünk. Elég baj, hogy ilyen hibát csináltak... Mink megfizettünk érte. .. Ő nem enged a jogából. Ő az ura mellett akar nyugodni... Ó nem akar egy idegen test mellé kerülni... Ha kell, a Kúriáig is elviszi, megfellebbezi, de ő a jogából nem enged... •-No, Feri bá, hát most legyen az ember okos! Akármit is fogunk csinálni, valakinek fájni fog! De a törvény a Kormosné oldalán van. Ez ellen úgysem csinálhatunk semmit. Szegény Molnár a- nyó! Kénytelenek leszünk mégis megboldogult urát megháborgatni ö- rök nyugodalmában... Megindult a hivatalos eljárás. Jött a halottkém, a közegészségügyi ember, a sok irka-firka, telefonálás, lótás-futás... Végre megjött az exhumálás! engedély s jött az új sírásás, jött a temetés... s jött Molnár anyó, aki fűnek-fának mesélte a "halottháborgatás"
