A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
16 tíz év után... hogy megkülönböztessük a helyes fejlődést az egyszerű változástól. Az előbbi, az igazi fejlődés, feltételezi a folytonosságot és egyszersmind a megújulást. Roy bíboros főleg a "Populorum Progressio"* és "Octogesimae Adveniens" ** tanítására hivatkozik, amikor kiegészíti, ill. továhbszövi a "Pacem in Terris" reflexióit. A fejlődésnek a többlét felé kell mutatnia, az egész ember és minden ember teljesebb kibontakozását kell elősegítenie. A béke feltétele tehát e z a fejlődés és nem csupán a gazdasági fejlődés, a jólét növekedése. Ha pedig a "Gaudium et Spes" *** teológiai antropológiáját továbbfejlesztő "Octogesima Adveniens "-et olvassuk, a "Pacem in Terris"-ben szereplő "idők jelei"-vel kapcsolatban is tehetünk néhány kiegészítő megjegyzést. Minden embernek kötelessége az, hogy lelkiismerete szavát követve megkülönböztesse az eseményekben azt, ami j ó és ezt a jót segítse kibontakoztatni. De a keresztényeknek ezen túlmenően van sajátos feladatuk a történelem értelmezésében és kibontakoztatásában. Minthogy ők hiszik azt, hogy az embert Isten teremtette saját képmására, az idők jeleit - az eseményeket - figyelve azt kell kérdezniük: vajon a világ folyása, az események sodra, az embert a legteljesebb kibontakozáshoz segítik-e (vagyis arra, hogy hasonlóbb legyen az Isten-képhez) és így eléri-e örök rendeltetését? Az idők jelein keresztül mindenekelőtt azt kell tehát keresnünk (az új eseményekben), hogy az ember által teremtett történelem folyása megfelel-e az üdvösségtörténetnek, vagyis Isten üdvözítő tervének, amely Krisztus feltámadása és végső eljövetele között valósul meg az időben. Ezt a konfrontációt a keresztény nem elszigetelten, hanem az egyházi közösségben végzi el. Kétségtelen - ahogy az "Octogesima Adveniens" ezt megjegyzi - az alapvető hűség a hit lényegéhez tesz lehetővé különböző választásokat és elkötelezettségeket társadalmi síkon. Az idők jeleinek értelmezése nem okvetlenül egyöntetű. De hívő keresztény mindig óvakodik attól, hogy a saját opcióját és elkötelezettségét tekintse abszolútnak és azt azonosítsa az egyliázéval. A bíboros hangsúlyozza! teológiai és lelkipásztori kutatásra van még szükség, hogy tisztázzuk az Egyházban egyre inkább terjedő, ú.n. * VI. Pál pápa 1967. márciusában megjelent és nemkatolikus körökben is nagy érdeklődést keltő enciklikája. ** A pápának 1971. májusában Roy, québeci bíboroshoz, a "Justitia et Pax" pápai kommissió elnökéhez intézett levele XIII. Leó "Rerum Novarum"en- enciklikája megjelenésének 80. évfordulója alkalmából. *** A második vatikáni zsinatnak az Egyházat a mai világ perspektívájában szemlélő lelkipásztori konstituciója.
