A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
10 az ószövetség könyvének első tizenegy fejezetével kapcsolatbanfordultapápaiszent- írásbizottsághoz, hivatalos formában 1948. január 16-án válaszolt a bizottság titkára, a domonkos Vosté*. A két kérdésben foglalt problémát a bizottság bíboros tagjai és konzultorai alaposan áttanulmányozták, válaszukat a pápa jóváhagyta. Az első kérdés Mózes öt könyvének a szerzőjére vonatkozott. A bizottság titkára, Vosté, először is felhívja a figyelmet arra, hogy a pápai szentírásbizottság 1906-ban kiadott válasza is elfogadhatónak minősítette azt a föl tevést, hogy Mózes - öt könyvének az összeállítása közben - írott vagy szóbeli hagyományokra támaszkodott. "Mo mór nem akad olyan tudós • írja a levélben Vosté - aki el ne fogadná ezeket a forrásokat és ne engedné meg, hogy a mózesi törvény a későbbi századokban a szociál is körülmények következtében fejlődött. Hasonló fejlődéssel lehet számolni a mű történeti elbeszéléseit illetően is." A levél sürgeti, hogy a katolikus szentírástudósok csak tanulmányozzák a szentírási könyvek műfaji sajátságait. A levél második része az említett tizenegy fejezet műfajával kapcsolatban leszögezi, hogy ezek a fejezetek egészen sajátos műfajhoz tartoznak. Olyan formában íródtak, amely forma semmi rokonságban sem áll a görög-latin irodalom műfajaival. Klasszikus kategóriáink egyikébe sem sorolhatók be. A történetiségüket sem lehel sem tagadni, sem állítani anélkül, hogy akár így, akár úgy, valamelyik tőlük idegen műfaj körébe ne kényszerítenénk őket. Ez a- zonban nem jelenti, hogy a tudomány eleve képtelen volna ennek a tizenegy fejezetnek a titkát feltárni, problémáját pozitív módon megoldani. A szentírástudomány első feladata, hogy az ezen fejezetekkel kapcsolatos irodalmi, történettudományi, művelődési és vallási kérdéseket tanulmányozza. Tanulmányozni kell Kelet ősi népeinek az irodalmát, pszichológiáját, kifejezési módjait; élői* Jacgues-Marie Vosté (1883-1949) belga szentírástudós. 1900-ban lépett a domonkosok közé. Az oriental ista Ladouze és az ószövetségi egzegét a Van Hoonacker tanítványa Louvainben. 1911-ben szerzi meg licenciátusát a Jeruzsálemi Biblikus Iskolában s ettől kezdve tanár a római Angeli- cumban. A biblikus kommissziónak 1929-től tagja s több keleti kongregá. dó konzultora. Kiváló pedagógus (publikált műveinek száma 158) és 1939- től titkára a biblikus kommissziónak. Titkársága három nagy eseménye: a 'Divino afflante Spiritu” enciklika megjelenése (1943), az új zsoltár- fordítás (1945) és híres "levele ' Suhard bíboroshoz a Genezis első tizenegy fejezetének irodalmi formáiról (1948).
