A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
/ // § m @ /? § / i m é éé s ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉKHOZ:* Elet és li«il«íl zsinatnak az egyház helyzetét a modem világban tárgyaló nagy horderejű konstitúcióját (Gaudium et Spes) drámai és korszerű kérdések vezetik be. Mi az ember? Mi az értelme a fájdalomnak, a szenvedésnek, a rossznak, a halálnak? Mit tehet az ember a társadalomért? Mit várhat az ember a társadalomtól? Mi vár az emberre halála után? (GS 10) - Komoly problémák ezek, az ember életének nagy kérdőjelei. Nincs olyan ember, aki elrejtőzhetne ezek elől a kérdé- A halál sek elől. Kivétel nélkül mindnyájan tudatában vagyunk annak is - ha el is hessegetjük magunktól a gondolatot - hogy felvirrad ránk is az a nap, amelyik halandó életünk végét hordozza eseményei között. Ahogy már azsoltáros is írta: "Napjainksor- ra elenyésznek... Esztendeink pókhálóhoz hasonlítanak. Eveink napjai hetven esztendőt, ha érnek; vagy nyolcvanat, ha nagyszámúak. A- mi azon túl van, az nyomorúság és fáradalom, mert jön az emyedés és elsodródunk" (89. 9-10). A halálnak ez a bizonyossága tulajdonképpen minden emberi bölcselkedés alapja. Egyben olyan kemény szikla is, amelyen minden emberi gondolkodás megtörik. Mi a halál? Miért élünk? Csak a- zért, hogy egyszer kimúljunk? Az egzisztencialista filozófia az élő lények, az ember végső céljának jelentiki a halált s az embert is ebből a szemszögből mondja "felesleges szenvedélynek" (Sartre). Heidegger szerint pedig akaratunk ellenére sodródunk bele az életbe és "halálra szánt" lények vagyunk. Ez előtt a probléma előtt minden emberi bölcseleti rendszer megtorpan; a marxizmus sem fogja megoldani soha. Kit lelkesít még az eljövendő nemzedékek paradicsomi boldogsága az osztályharc nélküli társadalomban, miközben magunk * "Azért imádkozzunk, hogy az élet múlandó jellegének tudata serkent- se komoly munkára a lelkeket Isten országának ügyeiért."
