A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

apróságok

45

melletti állásfoglalásuk egy kicsit lokálpatriotizmus is volt: Diosz- korusz, a kalcedoni zsinat idejének alexandriai pátriárkája, a zsinat elítélésében az okvetetlenkedő bizánci körök ártalmas rosszindulatát látta s tévesen úgy gondolta, hogy azok a nagy alexandriai pátriárka, Cyrill (megh. 444-ben) tanait akarják elítélni. Eutüchész, a tévtanok "atyja", egy Bizánc környéki kolostor elöljárója volt; korának nem a legvilágosabb teológiai elméje s a zsinat intézkedéseinek is inkább dacból mint eretnekségből nem vetette alá magát. A zsinat ítélete ketté is szakította az egyiptomi egyházat, a Bizánctól (és Rómától) elkülönülő jakobitákra (koptokra) és az egységet továbbra is fenntartó melchitákra. Az egyszerű híveket ezek a tanbeli viták nem érintet- tékközelebbről, egyházi vezetőiket a legjobb akarattal követték a szakadásba, amelyről a történészek már régóta, III. Chenouda és VI. Pál pedig együttlétük idején hivatalosan is megállapították, hogy "nem kellett volna megtörténnie". - A két pápa (az Osservatore Romano sem tagadta meg Chenoudától ezt a címet) közös hitvallást is írt alá. E- gyüttes sajtónyilatkozatukba az egyiptomi Chenouda ügyeskedése révén a palesztínai menekültek kérdése is belekerült. "Együtt érzünk- mondja a nyilatkozat idevágó része - az otthonuktól megfosztott palesztínaiak ezreivel... Minden vágyunk a közelkeleti krízis igazságos megoldása, mely végül is békét hoz arra a földre, melyet a mi Urunk és Megváltónk tanítása, halála és feltámadása szentelt meg."- A nagy lépés ellenére minden azért nem simult el Róma és Alexandria között. A (római) pápa primátusát továbbra sem ismerik el egyházszervezet szemszögéből a koptok. Rossz nyelvek szerint azért a "ranglétrán" eggyel előbbre rukkoltak: a római tárgyalások következtében nem heretikusok többé, csak skizmatikusok...-francia katonákról, francia papokról lesz szó. •

A legutóbbi, csendesóceáni atomrobbantások előkészületei idején tört ki a harc közöttük - természetesen csak a nyomtatott betűk világában, az újságok lapjain. A bevezető tollvonás a nyugdíjas Beaufré tábornok "Le Figaro "-ban megjelent cikke volt, ahol a bomba ellentáborát "kicsikét mellémoralizáló, kicsikét nőies pacifistáknak" bélyegezte - ami a női felszabadító mozgalom francia táborából hozott nagy mennyiségű választ a tábornok címére (nem mindig választékos stílusban). Ezt követően Msgr. Guy Riobé, Orléans püspöke állt ki a porondra. Szószékéről beszélt elítélően az atombombával folytatott kísérletekről és egy sajtónyilatkozatában azt mondotta, hogy minden franciának, aki a béke ügyét a szivén viseli, a legerélyesebben és legnyomatékosabban fii takoznia kell a ki-