A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

43 ■»présé O Lech mezei gyászos kimenetelű csata (Bulcsú és Lél kivégzésével) lett az oka a bizánci térítőmunka megszűnésének, Ma már tudjuk, hogy erre a "kalandra" I. Ottó hozzátartozói s az effene lázongó bajoru• rak bíztatták a magyarokat (az előbbiek 954-ben, az urak 955-ben). Amikor 956 vé­gén Konstantin császár követei I. Ottó udvarában jártak, részletes beszá­molóval tértek vissza Bizáncba Bulcsú seregének nagy vereségéről. A bi­zánci udvar erre nem volt hajlandó tovább folyósítani a magyaroknak eddig fizetett adót. 958-ban Apor vezér erre sereggel vonult Bizánc fa­lai alá (Botond viadala az óriás göröggel), a városf azonban hiába ostro­molta, a császár hajthatatlan maradt. így a magyarok sarkonfordul tak és pusztítva vonultak vissza hazájukba. A bizánci-magyar ellenségeskedés a bizánci keresztény misszionálómunka végét is jelentette. A kereszténység felvétele az új fejedelem, Taksony idejében is napirenden maradt, a megváltozott politikai viszonyok következtében azonban Róma irányában tájékozódott. Az Ottó császár köréhez tartozó cremonai püspök, diplomata és krónikás, Liutprand írja le, hogy XII. Já­nos pápa 961-62 telén püspököt szentelt Magyarország számára. Egy bol­gár származású magyar követ (Saleccus: Szalk) hozta a kérést s a pápa egy Zacheus nevű szerzetest püspökké szentelve útnak is indított a kö­vettel együtt Magyarországra. Ottó emberei azonban Capuában, hajóra- szállásuk előtt mindkettőt elfogták. A császár évek óta tisztában volt az­zal, hogy a magyarok a kereszténység útját választották. Neki azonban nem volt érdeke, hogy akár Bizánc, akár Róma küldjön nekik püspököt; jobban szerette volna, ha az ő saját püspökei révén épülnek be a magya­rok a keresztény Európába. - Mindebből ma történészeink biztosra veszik, hogy a magyarok a 950-960-as években készen álltak keresztény egyhá­zuk kiépítésére. Taksony ural kodása és Géza ifjúsága idején már az is eldőlt, hogy a keleti vagy a nyugati kereszténység útját választják. A magyar fejedelmek közben lassan megalapozták a békés uralko­dás gazdasági előfeltételeit is. A vagyonszerzés régebbi módja, a kalan­dozás legutolsó vál lal kozása 970-ben egy bolgár-besenyő szövetségben indított, szintén szerencsétlen kimenetelű Bizánc elleni hadjárat volt (Arkadiopolisznál futamították meg őket a bizánciak). keresztény múltunkból

Next

/
Thumbnails
Contents