A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
30 Sao Paoló-ban... helyzetét s válaszolt az egyetemisták kérdéseire. Egyszerűen és őszintén beszéltek. Főkéntarról a tevékenység- ről, amelyet a latinamerikai keresztények az "embermivolt" tudatának "az evangélium szellem ében történő felébresztése" néven ismernek. A püspökök azt is nyíltan hangoztatták, hogy a brazíliai egyház feladata a jelen körülmények között nem lehet más, mint az elesett egzisztenciák emberi méltóságba emelése. A feltett kérdésekre is teljes őszinteséggel válaszoltak. Az időnként kitörő tapsvihar is mutatta, hogy "nagy napja" volt ez a brazil katolicizmusnak. Az idealista és a cselekvésben haladékot nehezen tűrő fiatalok előtt ezen a napon nyerte vissza a brazil egyház a szavahihetőségét. Az egyházmegyékben beindított társadalmi munkák, a főpásztorok tudatos törekvései megnyugtatták az egyetemi fiatalságot arról, hogy egyházuk nemcsak szép elveket tud hangoztatni, hanem kiveszi részét tevőlegesen abból a nagy vállalkozásból, amely a társadalmi igazságosság jegyében a mai Brazília legjobbjait lelkesíti és áldozatoktól sem riasztja vissza. "Most láttuk, mi az Egyház" - írta a diszkusszió után az egyik újság s ez a kifejezés nem egy olvasóban ébresztett büszke és fájó emlékeket. Ugyanezt a kijelentést hozták nagy címbetűkkel a riói lapokmég 1968-ban, egy hasonlóképpen rendőri túlkapásnak áldozatul esett egyetemista temetése alkalmából. A koporsót akkor a katedrá- lisból hatalmas tömeg készült utolsó útjára kísérni, de a székesegyház lépcsői előtt lovas rendőrkordon állta el útjukat. Az volt a parancsuk, hogy szétoszlassák a tömeget. Akkor a keresztény reménység szertartását koncelebráló tizenkét pap állt a koporsó elé s lassú menetben indultak a lovasrendőrök felé. Azok lépésről-lépésre hátráltatták lovaikat, majd utat nyitottak és anélkül, hogy szétszórták volna a "tüntetőket", elvonultak. TV/Teddig kell még a brazíliai katolikusoknak eltűrniük, hogy a magukat keresztényeknek valló hatóságok, akik egyházi méltóságokat, püspököket nem mernek letartóztatni, a katolikus fiatalságból hurcoljanak el s kínozzanak halálra áldozatokat? Mikor lesz annyi emberség és bátorság az állam felelős vezetőiben, hogy a rendőrséget és az állambiztonsági szerveket megrendszabályozzák? A kínzás és a terror sem tudja többé megváltoztatni azt az új irányt, amely ma nemcsak a brazíliai, de az egész délamerikai egyháznak olyan jellegzetesen sajátos képet ad. Ahogy Arns bíboros homfliájá- ban mondotta: Az ember üdvösségéhez az emberi méltóság is hozzátartozik. Ki védelmezze a bebörtönzöttek, a megkínzottak, a halálba kergetettek emberi méltóságát, ha nem az Egyház?...
