A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Burmában... 27 valóban két névvel jelölhetjük ezt a földi és szellemi igényt: az e- gyik a rizs, a másik a buddhizmus. A délázsiai ember alapvetően vallásos beállítottságával számolva, az önálló Burma két eddigi politikai vezetője (U Nu és újabban Ne Win) is világosan látta, hogy a társadalmi újjászervezésnek, amire a feudális múltból csak alig kilépett országnak feltétlen szüksége van, valamiképpen együtt kell haladnia a buddhista hit-kulturá- val. Nem lesz életképes, ha elszakad ettől, amihez a népnek csaknem teljes egésze tartozik. A politika és a vallás szokatlan szintézisével azért is kísérleteznek, mert a bennszülött vezetőréteg rájött arra, hogy a gyarmatosítás lenini elmélete nem magyarázza meg Burma gyarmati múltját s mindazt, ami "Nyugat" uralma alatt történt vele. Bár az is biztos, hogy gazdaságilag innen is többet "vittek", mint "hoztak" ide a gyarmati hatalmak. Ami pedig a gyarmatvilággal járó legnagyobb áldás volt (gyermekhalandóság és betegségek leküzdése), az ma Burmának legnagyobb problémáját okozta. A népszaporulat által előállt nehézségek ecsetelésére elég csak egy adat: naponta 250 család jön fel vidékről a fővárosba (Rangoon). Ahhoz, hogy jelenlegi a- lacsony életnívójukat biztosítani tudják, 1975-re 60 százalékkal kellene emelniük termelőképességüket. A burmai vidék buddhizmusa viszont nem rendelkezik elég széles etikai skálával ahhoz, hogy a szükséges társadalmi átszerve- ződésben önmagától tevékeny szerepet játszhasson. Ez a vidéki Buddhizmus egyébként is keveréke Buddha tiszteletének és az ezt megelőző ősi animista kultusznak. Ez észrevehető vallásos művészetükben is. A mindenütt fellelhető Buddha-szobrok sehol sem állnak egyedül, mindenütt 37 "nat" (szellem) veszi körül Buddhát. A vidéki ember lelki élete tulajdonképpen abban a törekvésben merül ki, hogy a nirvána békés megsemmisülése felé tö'ekedve, jobb reinkarnációs körülményeket biztosítson magának jócselekedetei révén. A "jócselekedetek" viszont egyedül az adakozásra egyszerűsödnek. Az adakozás pedig egyedül a buddhista szerzetesekre szűküli ő- ket élelemmel ellátni, kolostorai kát, pagodáikat karbantartani - ez a burmai vidéki hívő lelki élete. Annyira, hogy egy-egy falu jövedelmének nem ritkán 30-40 százaléka váf]k így "érdemrzerző" adó. mánnyá s kerül ki a gazdasági élet vérkeringéséből. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a buddhista szerzetesség Burmában is - a gyarmatvilág utolsó éveitől kezdve - elpolitikaiasult
