A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

Mely nemcsak szomjas torkunknak, de örökké szomjas lelkűnknek is örök életet kínál.

cA vlzciöpp tengere” cib tűiből:

18 (a lőcsfalvi pap naplójából)

Az idő értékéről

e

gészen mindegy, mivel foglalkozunk,

csak jóval foglalkozzunk . mondta a tenger lusta vizét mohás sziklára dobva.

Csak az idő a miénk, csak az idő - folytatta.

Mindegy, hogy papagáiyt tanítasz-e szólni vagy iskolapadban ülő gyereket olvasni.

Amit kikutat a szellem és anyagba épít, itt marad, nem jöhet oda, ahol idő már nincs.

Ami átjön: a tetté vált jóakarat. Nem az, amit magadért tettél. Az jön át oda • ahol már nincsen idő - ami önzés nélkül másokban vitte előbbre a lelket. A te lelked is csak így juthat előbbre. Minderre idő adatott. Nincs másod, csak ez az idő.

Szeder Mihály S.J.

Uams l/uuflbb

(a lőcs falvi pap naplójából), i

Augusztusban megérkezett a lőcsfalvi lányiskolához, vagy amint mondták, a zárdaiskolához, Priszcilla kedvesnővér. Segíteni fog az óvodában a főnöknőnek, mint helyettes óvónő és az összes osztályokban éneket fog tanítani, mert erre van képesítése. Hatalmas darab apáca volt s olyan hangja, mint egy operaénekesnőnek. Mikor énekelt, lehetett látni, hogy élvezi a saját hangját és a nyújtásoknál trillázva rezegtette, úgyhogy a huncut kántor társaságban bizalmasan sikert is aratott utánzásával. Hühühühühfr-dvöz-léhéhéhéhé-gy Máhá- háháhá-ria... Nos, bármilyen érdekes is volt az egyénisége, senki sem gondolta volna, hogy az iskolai év megkezdése után rövidesen milyen bonyodalmas helyzetbe fog keveredni. Hűségesen tartotta az énekórákat s tanítgatta az apróságokat az óvodában versikékre, játé—