A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
8 Krisztussal talál közősünk jelei nektek" (Jn. 20, 21). Kortársainál a békecsók, áldás, találkozás megbékélést jelentett. Krisztus megbocsátó szeretetét békecsókkal, áldással, feloldozással, a közösségbe visszafogadással fejezi ki az Egyház. "Akinek megbocsátjátok bűneit, azé bocsánatot nyernek" (Jn. 20, 23). - A betegekre különös gondja volt földi életében Jézusnak. Sokszor meggyógyította őket és igyekezett megtanítani őket arra, hogy türelemmel fogadják el Isten akaratát. Kortársai olajjal kenték meg a betegeket, hogy így könnyítsenek fájdalmaikon. (Gondoljunk az irgalmas szamaritánusra /Lk.lO.S-y. Még ma is olajat, esetr leg egy kissé kifinomított formában, használunk sebeink gyógyítására.) A betegek szentsége olajjal való megkenés. Krisztus megértő és segítő szeretetét biztosítja a beteg számára. - Még életében vezetőket választott ki tanítványai közül. Kora szokása szerint a vezetőket - papokat, prófétákat, királyokat - illatos olajjal, krizmával felkenték, vagy kézfeltétellel jelezték a küldetés átadását. Krisztus védő, vezérlő, pásztori gondoskodását papjaiban folytatja tovább. Küldetésüket a szentelésben kézfeltétellel kapják és a régi szokáshoz híven krizmával kenik meg a keresztségben a megkeresztelt homlokát, a szentelésben a pap kezét, a püspöknek a fejét. - Végül Krisztus mindent értünk adó áldozatos szeretetének a jele a férfi és nő áldozatos és hűséges szeretete. A z Atya elküldte Fiát, Krisztus elküldte tanítványait, hogy amíg a világ tart, emberi módon tanúskodjanak szeretetéről. Az Egyház szentségei és az azokat kiszolgáltató személy jelenítik meg számunkra Krisztus szeretetét a szentségi szertartásokban. Említettük, hogy Krisztus irántunk való szeretete cselekvő és nem közömbös szeretet. így a mi szeretetünk se lehet közömbös. Nekünk is részt kell vennünk a szertartásokban, hogy ezáltal kifejezzük, "mi lakik bennünk". A második vatikáni zsinat liturgiáról szóló konstitúciója a szentségeket "a hit szentségeinek" mondja (n. 59), mert nemcsak feltételezik, hanem táplálják, erősítik és kifejezik a szentségekhez járuló személy hitét. K risztus a szertartások útján közeledik hozzánk. Mi pedig úgy közeledünk Krisztushoz, hogy résztveszünk a szertartásokban. A legkevesebb, amit tehetünk, az hogy tisztelettudóan veszünk részt. De ennél sokkal többet kell tennünk. Mint föntebb említettük, bizonyos szavakat és eseményeket megtöltünk élettel és szertartássá a- lakítunk. - A mi részünkről is megvan a lehetőség, hogy a szertartásban való részvétellel kifejezzük belső világunkat, hitünket és Krisztust átölelő szeretetünket.
