A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

6

Krisztussal talál közősünk jelei

Az sem könnyű, hogy valóban az legyen őszintén "öröme és bánata", ami annak az idegen népnek keserve vagy boldogsága, akik közt él és dolgozik. Tudatosan és az élet minden területén meg kell hoznia igazi "húsba-vérbe" vágó életáldozatát a missziósterületek fejlődő egyházának érdekében.

Ugyanakkor az is fontos, hogy a vezető egyházi pozíciókba került bennszülöttek se feledkezzenek el arról, mit köszönhet egyházuk azoknak az idegenből jött hithírdetőknek, akik népük evangelizálásá- nak munkáját végezték. Annak is tudatában kell lenniük, hogy a nyugati országok keresztényeire - anyagi támogatások terén - továbbra is számíthatnak. Ezeknek a bennszülött egyházi vezetőknek a feladata az is, hogy keresztényeikkel megérttessék VI. Pál "Populorum Progressio" kezdetű enciklikájának azt a mély igazságát, hogy - bár igaz. az egykori gyarmatosító hatalmak olykor önzők lehettek - a további zökkenésmentes fejlődés csak ezekkel a hatalmakkal fenntartott jóviszony és kapcsolatok révén lehetséges.

Az "őrségváltás" síma lefolyását semmi sem segítheti elő jobban, mint ez a kölcsönös megbecsülés. Külföldről jött és bennszülött papság - ha képesek arra, hogy szenvedélymentesen és tárgyilagosan elismerjék egymás értékét - a legbiztosabb útját járja a missziós kereszténység békés fejlődésének, nagy és önálló kereszténységgé növekedésének.

Babos István S.J.

Krisztussal való találkozásunk jelei

/ cikk első részét szeptemberi számunkban hoztuk; Krisztus. " nak az Egyházban és a szentségekben való jelenlétével foglalkozik. A kérdés megértéséhez segít, ha a jelkép (szimbólum) és a kegyelem fogalmával tisztában vagyunk.

Az ember csak úgy tud kapcsolatot teremteni másokkal, ha szavak, gesztusok segítségével fel tárja benső' világát. A jel képes beszéd, a szertartássá alakult emberi tevékenység is ezt a célt szolgálja, bár bennük az ember már nemcsak ismeretet közöl, hanem a mozdulatokat és szavakat különös és számára fontos értelemmel tölti meg: szíve-lelke legbensőbb érzelmeit tárja fel általuk. - Isten is így adta tudtunkra irántunk érzett nagy szeretetét.

A kegyelem tulajdonképpen Isten irántunk való szerete-