A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
2 missziós hivatásunk terjesztése. Haláluk után ez a feladat a pápa és a püspökök sajátja; a keresztény történelem folyamán ők törődtek Isten uralmának ki- terjesztésével. Sajátos elhivatottság és küldetés aztán azok osztályrésze, akik az Egyház megbízásából munkálkodnak a missziókban vagy a missziók ügyéért. Ilyenek a missziók papjai, diákonusai, laikus testvérei, apácái, katekétái - és mindazok, akik a "hátországokban" missziós ügyet szolgálnak. Ez a missziós elhivatás nem egyedül az egyházi hatóságoktól kapott küldetés; több ennél és egy belsőkegyelmi érintés, hívás következménye. De az is érdekes tulajdonsága, hogy a "belső hang", az egyéni elhivatottság tudata nem elég. Az Egyház ugyanis látható társulás, Isten Népének látható "átvonulása" a világtörténelmen s megvannak a maga felelősséggel felruházott és Krisztustól kijelölt vezetői, akiknek elismerésére is szükség van ahhoz, hogy a 'belsőhívás" autentikus hivatássá legyen. - De ezeken kívül (mint mondottuk) minden kereszténynek megvan a maga missziós hivatása. Ez viszont csak az esetek elenyészően kis százalékában jelent közvetlen missziós tevékenységet. A nagy és névtelen sokaság missziós hivatása az imádság és jócselekedetek keresztény életének jó példájában nyilvánul ki. A fentebbi megállapítás csak első pillantásra hat furcsán. A hit terjesztésének ugyanis egyik legkomolyabb és leglényegesebb eleme a keresztény élet jó példája. Krisztus országának terjesztésére nincs alkalmasabb eszköz a hitből táplálkozó és Krisztus törvényeihez alkalmazkodó életnél. Ahogy az igehirdetés és a szentségek szükséges elemei az Isten országába lépésünknek, ugyanúgy fontos az is, hogy életünket is áthassa a hit - e nélkül nincs értelme és nincs hatóereje kereszténységünknek. Napjainkban különben is fontos ez a hithez ragaszkodó élet. A mi korunk különösképpen érzékeny az emberi szolidaritás és a kölcsönös segélynyújtás eszméire. Kortársaink élénken reagálnak az embert bárhol és bármilyen módon érintő igazságtalanságokra és él a hajlandóság is bennük, hogy segítsenek embertársaikon. De amilyen érzékenyek a jogi és materiális jellegű igazságtalanságokra, annyira eltompult bennük az érzék a "lelki", a lelkeken esett igazságtalanságok iránt. Hányszor szó nélkül tűrik például, hogy a leg" /z Egyház természete szerint ^missziós jellegű intézmény" • így mondja a zsinati konstitu- ció. Annyit jelentene ez, hogy mindannyiunknak missziós küldetést is ad a hitünk? S ha igen, hogyan valósul meg bennünk ez a missziós küldetés? • Erre keres választ ez az imaszándék-cikkünk.
