A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-08-01 / 8. szám

43

$ p r é f 4

QZ otthoni honfoglaláskori (meg az azt megelőző időkkel foglal hozó) történetkutatás Moravcsik Gyula munkái alapián bebi- zonyítottnak látja azt a régebbi feltevést, mel y szerint a mi eleink már a Fekete tenger vidéki hazájukban kapcsolatba jutottak a kereszténységgel. A Krím vidéki görög gyarmatvárosok már a harmadik században kereszténnyé lettek s a bizánci egyház részben ezek, részben a Kaukázus felől, hittérítő munkát is vég- zett a környező sztyeppék népei között. Elsősorban persze a letelepedett népeknél, mint a krími gótok, alánok, abházok, értek el sikereket, de az ezekkel érintkező nomád népek előkelőségei közül is sokan megkeresztel kedtek. Ezek ugyanis a nagy föl yók mentén vándorolgattak, de télire a Fekete- meg a Káspi tenger közelébe húzódtak. A térítés munkáját a bizánci körök azért is segítették, mert birodalmuk ellenfeleinek "hátában" ezzel kerestek maguknak szövetségeseket. Görög írások több "hun" vezér megkeresztel kedéséről számolnak be, de ma szinte lehetetlen megái lapítani, miféle népeket neveztek ők hunoknak. Az viszont biztos, hogy az 5. században azokat a "Meótisz" (Azóvi tenger) környékén lakó onogur bolgárokat is ezzel a névvel illetik, akiktől a mi ungar -hungarus nevünk is származik. így esik szó fel jegyzéseikben például az 527. körül kereszténnyé lett Gordász "hun" vezér öccséről, akit Muage- risz néven emlegetnek - nem egy történészünk ebben a "megyeri" népnév első előfordulását véli észrevenni.

Annyi mindenesetre biztos, hogy a bolgárok 7. századba eső elv» nulása után, amikor ezek helyébe őseink léptek, eleink nemcsak kereskedelmi érintkezésben voltak a krími görögökkel, hanem rajtuk keresztül a kereszténységgel is kapcsolatba kerültek. Ezt a kapcsolatot az is valószínűvé teszi, hogy a levédiai magyarok tulajdonképpen beletartoztak a kazár birodalomba s ennek kagánjai pedig a 8. században engedélyezték területeiken a görög püspökségek létesítését. Egy ebből a korból származó püspökség-jegyzék tudósít arról, hogy nemcsak a kazár fővárosban, Etilben (a mai Asztrachán) működtek térítő püspökök, hanem a füves puszták lakói, az onogurok és (meginti) a "hűnok" között is. Az ilyen térítő munka még nem jelentette a nép megtérését, inkább azt,

keresztény

múltunkból