A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
/ // & rét Hm 4 éé $ ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉKHOZ,* Az eőységj útja» ^6 alkalom ez a januári imaszándék arra, hogy a keresztények egységének érdekében elkezdett törekvések eddig befutott útjáról adjunk rövid összefoglalót. Az első állomás (katolikus szemszögből nézve) a második vatikáni zsinat volt. Aztán jöttek a megbeszélések a katolikus Egyház és a többi egyházak között. Végül legújabban a katolikus és nemkatolikus szakteológusok vonalán folynak eszmecserék a "tanok" megegyező és eltérő pontjairól. A zsinat idején... A zsinat idején a villám váratlan fényéhez hasonlóan villant fel a keresztények egységének reménye. Nem kis jelentőségű az a munka, amit a zsinat ezen a téren végzett - főként egyik kimagasló alakja, Bea bíboros buzgólkodása következtében. Még XXIII. János pápa tette a bíborost a Keresztény Egység Titkárságának vezetőjévé; a zsinat alatt pedig az ő feladata volt az ökumenizmussal kapcsolatos dokumentumok megszerkesztése. A főbb eredmények ezen a téren az 1964-ben jóváhagyott "Unitatis redintegratio" dekrétum (a katolikus ökumenizmusról), az 1965-ös "Nostra Aetate" deklaráció (a nemkeresztény vallásokról) s a zsinat Egyházról megfogalmazott konstitúciója (1964), amelynek második fejezete tartalmaz fontos megállapításokat az Egyházhoz nem tartozókról. Az ökumenizmust illetően fontos fejezetek vannak még a "Lumen Gentium" című dogmatikus deklarációban. A keleti egyházakkal való egység kérdésében fontos dokumentuma még a zsinatnak az "Orientalium Ecclesiarum" kezdetű dekrétum (1964) és sok idevonatkozó kérdés merül fel az Egyház missziós küldetésével foglalkozó "Ad Gentes" dekrétumban is (1965). Ebből a nagy anyagból most csak a "Lumen Gentium" konsti* "Azért imádkozzunk, hogy a keresztények egységének érdekében elkezdett törekvések sikerrel föl ytatódjanak.“
