A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)

1973-08-01 / 8. szám

42 in ' n t| ^ f A LEVÉLBŐL: Régi olvasója vagyok A Szív-nek. Nemrégiben két ismerősöm» nek is megrendeltem. Engem is, őket is megzavart májusi számuknak "X. Piusz kémhal ázató"- rói szóló cikke. Egyházéi lenesnek tűnik és ismerőseim még azt is megjegyezték: hol van akkor a pápai csalatkozhatatlanság? (Mrs.) Hrabák Magda Montreal, Canada VÁLASZUNKBÓL: Mindenekelőtt hálás köszönet kedves soraiért, lapunk mellett kitartó hűségéért és terjesztői buzgalmáért. A kifogásolt cikk egy neves belga egyháztörténész kutatásainak eredmé­nyéről számol be. Nincs ő - papi ember létére - sem az Egyház ellen, sem a pápaság ellen, még csak X. Piusz ellen se, amikor az ő pápasága alatt és tud­tával működő túlbuzgó papi köröknek kifogásolható machinációiról rántja le a leplet. A mi köreinkben, épp a buzgó és őszintén vallásos lelkek sorában, so­kan akadnak még, akik hozzá vannak szokva egy (helytelenül) "apologetikusnak" nevezett egyháztörténeti stílushoz, amelyik mindent "rózsaszínben látva", csak a jót hangsúlyozza ki az Egyház történetében; a gyengét, a kifogásolhatót vagy elhallgatja, vagy elkendőzi, jelentőségében lekicsinyli. A történész feladata viszont a történeti igazság hűséges feltárása. Valójában az lenne "egyházelle­nes", ha az egyházi történetíró nem merné a teljes történeti igazságot feltár­ni. A zsinat óta szerencsére a katolikus közvélemény is alakulóban van ezen a téren s a bírálóra nem csapja mindjárt rá az "egyházellenes" bélyegzőt. Tessék talán alkalomadtán megnyugtatni az aggályoskodókat, hogy a cikkünkben említettek semmiképpen sem érintik a pápai csalatkozhatatlanság kérdését. Péter apostolutódai az isteni gondviselés folytán akkor csalatkozha- tatlanok, amikor valamely hittan! (hit és erkölcsre vonatkozó) kérdésben ünne­pélyesen és apostoli teljhatalmukra hivatkozva ("ex cathedra") tanítanak. Itt nem ilyen tanításról volt szó, hanem egy súlyos következményekkel járó és helytelen "engedékenységről", amelyet X. Piusz az említett csoporttal szem­ben tanúsított. Ez X. Pluszt sem életszentségétől, sem csalatkozhatatlanságá- tól nem fosztja meg. - Talán világosabbá tesziakérdést a pápaság történetéből vett példa: XIV. Kelemen feloszlatta a jezsuita rendet; VII. Piusz újra engedé­lyezte működésüket. Melyikük volt csalatkozhatatlan? Mint pápa, természete­sen mindkettő. A jezsuitákkal kapcsolatos intézkedéseik a szerzetesi fegyelem területére tartoznak, nem érintik a hit és erkölcs kérdéseiben ünnepélyes ta- nítóhivatalukat. Melyikük cselekedett okosan? Az megint más kérdés. ■.

Next

/
Thumbnails
Contents