A Szív, 1973 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
18 (a lőcsfalvi pap naplójából) mert maga a lőcsfalvi pap is látta, milyen oktalanul cselekedett. Jó erős szél fűjt észak felől. Sági Teri ezt ki akarta használni, hogy kiszelelje a nemrég kicsépelt paszulyt... Kivitt egy nagy teknőt az udvar közepibe. Kezében a rosta, telemerte a kicsépelt paszullyal. Jó magasra tartotta, hogy a szél kifújja belőle a törött becöket, töre- ket és piszkot, és a teknőbe csak a tiszta paszuly hulljon. Ez már így szokás évszázadok óta faluhelyen... A baj csak ott volt, hogy Sági Terinek nem volt annyi sütnivalója, amennyi ehhez a művelethez szükségeltetik, mert arra az oldalra állt, amerre a szél fújt és a piszkot és a törmeléket egyenest az arcába és a szemébe hordta, úgy hogy még a szája is tele lett vele... - Hej, Teri! - kiált rá papja, aki épp arra járt - miért nem állsz az ellenkező oldalra? Kövecs gazdát elsősegélyben kellett részesíteni, mert csontig bevágta a hüvelykujját a késsel... Az pedig úgy történt, hogy a kovács műhely előtt álló "köz-köszörülő" masinán ki akarta feniii a disznóölő késit. Lábával nagyban hajtotta a pedált. A kövön meg szikrázott a nagy kés... Időről-időre hüvelykujjával próbálgatta, hogy elég éles lenne-e már... Egyszer csak egy nagyot kiált és ujjából bugyogni kezdett a vér... - Ejnye-ejnye, Kövecs gazda, hát miért nem próbálja ki az élét vagy egy kukorica csuhán vagy egy papirosdarabon? KJádas gazdát kórházba szállították, mert - mint mondják - "megszakította magát... Az úgy történt, hogy az udvaron készítette a téli kenyérsütő rozsét a kemencébe... Az egyenlő hosszúra vágott galyakat csomóba rakta. Már egy egész kis bála gyűlt össze. Erre átkötötte zsineggel és fel akarta emelni a vállára, hogy az udvar végibe vigye, ahol egy kis kazlat akar belőle építeni... De cudar nehéz vblt... Újra próbálja... Nyög, izzad bele, de nem megy... De addig nyög, küzködik, míg fel nem tette a vállára. De alig lépett vele kettőt... Összerogyott szörnyű fájdalmában, mert "megszakította magát". Mikor plébánosa meglátogatta a kórházban, azt mondja neki- Miértnem csinált több kisebbcsomót belőle? Tán sajnálta a zsineget vagy az időt?- Ejnye, hát nem igaza van? - nyögte fanyar mosollyal Nádas János. Terebesné meghalt tüdőgyulladásban. Szeles téli idő volt. A szélnek olyan éle volt, mint a borotvának, szinte vágta az ember testét. Kenyérsütés volt Terebeséknél. Az asszony befutott az udvar közepén álló kemencébe. Közben beszaladt a házba, hogy kiszaggassa a tésztát a szakajtókba... aztán megint kiszaladt, hogy a tűzre rakjon...
